@Kyria: Igen, valóban Giverny került fel a listára :) Hú, hát remélem én is, hogy nem lesznek olyan sokan...

Bejegyzés: Edward Rutherfurd- Párizs

A marsi-nak szerintem az újszerűsége volt az erőssége és tényleg jó, de nem felejthetetlen könyv. Igaz, olyan nagyon kevés van, ezért is ábrándultam ki kicsit az olvasásból. Fárasztó, mikor 100-ból 99 könyv szemét...

Bejegyzés: Évértékelés 101

Kedvelem a hosszú családtörténeteket, úgyhogy kíváncsi lettem, de most nem ezért írok. Vélelmezem, Giverny a hozzáadott új látnivaló...amikor - nyilván az én kívánságomra, mivel imádom a kerteket - ott jártunk, hangzott el az azóta is felejthetetlen kérdés: "És ezekért a gazokért jönnek ide ennyien?" Megjegyzem, valóban hihetetlen tömeg volt (még pár évvel a pandémia előtt), de a kert gyönyörű. Két részből áll, amik markánsan különböznek, csak éppen egy meglehetősen keskeny aluljáró köti össze őket. Bár talán már nem lesznek annyian, mint anno...

Bejegyzés: Edward Rutherfurd- Párizs

bookwormkatacita.blogspot.com/2016/10/koszi-levelek-skye-szigeterol.html

www.traveljournal.hu/utinaplo/amikor-elmentunk-skye-szigetere/

Bejegyzés: Jessica Brockmole - Levelek ​Skye szigetéről

@Dan da Man: Ja, valóban súlytalan. Ezért jó. Utálom amikor az író izzadságos munkával próbálja belemosni a világnézetét az agyamba.

Bejegyzés: Fekete István - Tüskevár

Szerintem Fekete István az egyik legnagyobb írónk volt.

Bejegyzés: Fekete István - Tüskevár

Szó szerint semmire sem emlékszem belőle. Pedig nem utáltam. Egyszerűen súlytalan. (Persze sok más könyvre sem emlékszem. De ettől valahogy semmi olyat nem kaptam, amit ma használni tudnék. És Fekete egy csomó könyvét olvastam még. Szóval lehet, hogy akkor tetszett. Mostanra meg már csak egy vén kretén vagyok...)

Bejegyzés: Fekete István - Tüskevár

A film szinte teljesen követi a regény vonalát,egy kivétellel. A könyvben nyomatékos hangsúlyt kap a kannibalizmus,a filmből teljesen kimaradt. Kár.

Bejegyzés: Andy Weir - A marsi

Hm, pár hete olvastam el én is, őszintén szólva nekem csalódás volt. A történet lényegét én is ismertem, de nekem valahogy befejezetlennek tűnt a regény. Valami nyomasztóbbra számítottam, erőszakosabbra. Pedig azt nem mondhatnám, hogy az erőszak nem tud kiakasztani (filmen) vagy elborzasztani (könyvben). De valahogy A legyek ura nekem nem talált be. Az is igaz, én a Déry-féle fordításban olvastam, ami szerintem megkopott, avítt és néhol nagyon modoros. Néha forgattam a szemeimet, hogy mennyire nem életszerű, amiket mondanak a kölkök.
Nem tudtam, hogy van új fordítása. Hát, majd pár év múlva beszerzem azt is.
És hát ja, az emberek kegyetlenek. A gyerekek pláne >)

Bejegyzés: William Golding - A Legyek Ura (11)

Olyan nagyon sok könyv nincs, amit félbehagytam. Gyerekkoromban elég gyakori volt, felnőttként csak pár. Nálam ez úgy megy, hogy ha az első 80-100 oldalt elolvasom, akkor már becsületből is végigszenvedem.
Kölökkoromban az Állati elmék volt például az, amit nem tudtam elolvasni. A film nagyon tetszett, a könyv kifogott rajtam. Pár éve elolvastam.
Gyerekként még Zsoldos Pétertől A Viking visszatér is kapufa volt, felnőttként elolvasva azt mondom, szenzációsan jó.
Aztán a kedvenc könyvemmel is így voltam.
Olvasnivalót mindig hangulat alapján választok, általában 1-2 könyvvel előbbre gondolkozom, így kedvet is csinálok hozzá, meg hangulatot is. Persze, néha így is rosszul választok. Ámbár az utóbbi 4-5 évben nem volt ilyesmire példa.

Bejegyzés: Félbehagyott könyvek az első negyedévben

@Tralfamador75: Ez most megnyugtatott, mert a Garp-ról mindenki csak áradozott, sőt nagyon sok embernek a kedvencei között virít. Emiatt úgy gondoltam velem van a gond, hogy nem érdekelt a könyv.
A Veszélyes szafárit nem ismerem, de megjegyzem magamnak, hogy kerüljem el!
Nekem is van pár könyv, amit aktuális hangulatomban letettem, hogy majd egyszer folytatom, bár eddig még egyiknek sem álltam neki újra, hisz annyi könyv van. Te tértél már így vissza valamikor félbehagyott darabra?

Bejegyzés: Félbehagyott könyvek az első negyedévben

Pár évvel ezelőtt a Garp szerint a világ nálam ugyanerre a sorsra jutott. Egyszerűen visszataszítónak és gusztustalannak éreztem. Nem tudom, meddig jutottam, talán 50-60 oldalig, akkor azt mondtam, hogy én ebből nem kérek, nekem ez értéktelen.
Egy könyv volt még, amit hasonló okból hagytam félbe, Tőke Pétertől a Veszélyes szafári.
Pedig aztán elolvastam olyasmit is, mint mondjuk az Öldöklő angyalok Daniel Yonnet-től, ami tényleg zsigeri és ultrabrutális.
Vannak még olyan könyvek, amiknek az olvasása közben jöttem rá, hogy épp nincs hangulatom hozzájuk, és letettem őket, de azokra később még visszatérek. Garpra meg a szafárira nem.

Bejegyzés: Félbehagyott könyvek az első negyedévben

Igen, általában van aktualitása ma is, de úgy tudom, Siófok tekintetében akkor volt igazán aktuális.
A mai helyzethez inkább egy mai Örkény dukálna.
Az ajánlott kort csak azért írtam, mert szerintem nagyjából akkoriban vagyunk vevők a leginkább az újdonságokra, és erre a fajta nem direkt kritikára (a direktre is, de a Tranzit glória nem egy szocreál riport).

Bejegyzés: Bozai Ágota - Tranzit glória (12)

@Tralfamador75: Köszönöm az ajánlást! :)
Én pont azt gondoltam olvasás közben, hogy ez a történet akár (sajnos) napjainkban is íródhatott volna, az emberek kihasználása bármi áron nem ment ki a divatból :/
Az írónő stílusa nagyon bejött (így is, hogy túl vagyok a 20as éveimen :) ) Szeretem a finom iróniát.

Bejegyzés: Bozai Ágota - Tranzit glória (12)

Egyébként úgy tudom, a könyveknek (a "folytatások": A szerelmetlen város, Mi az ábra?), hogy is mondjam, köze van a rendszerváltás utáni Siófokon történt dolgokhoz (ennél többet én sem tudok, nyilván a siófokiak és a környékbeliek ezt jobban tudják, a Könyvklubos kiadás borítója egyértelmű utalás erre), mindenesetre a Tranzit glória egyértelműen a gátlástalan nyerészkedésről és a vadkapitalista pénzhajhászásról szól.
Párszor elolvastam már, elsőre nagyot szólt, sokat nevettem, tetszik ez a fanyar humor. Szerintem olyan 18-20 éves kor körül érdemes elolvasni, én abban az időszakban voltam nagyon vevő erre a stílusra (Vonnegut is a gimnázium óta a kedvencem), viszont az is igaz, hogy "elvesztette az aktualitását" a könyv azóta; aki átélte a 90-es éveket, az talán érti, hogy mire gondolok. Csak remélni tudom, hogy valaki írni fog a most fennálló gazdasági és politikai helyzetről - simán lehetne hasonlóan ironikus-fanyar stílusban értekezni róla.
Egyébiránt A szerelmetlen város és a Mi az ábra? csak a helyszínt és néhány szereplőt tekintve folytatás, amúgy teljesen önálló kötetek (nekem az a véleményem, hogy talán nem is olyan jók, mint a Tranzit glória - bár hasonlóan szellemesek).
Örülök, hogy tetszett :-)

Bejegyzés: Bozai Ágota - Tranzit glória (12)

Eh, a top kimaradt a 10 elől :S
Valójában nem nagyon szeretem az ilyen toplistákat, mert nem nagyon tudom rangsorolni azokat a könyveket, amik tényleg tetszettek, szóval ha a toplistát kellene megírnom, akkor nem lenne sorrend, hanem csak egy "felhő állagú top 10", amiben ott vannak a kedvencek.
Az első hely mondjuk pont vitathatatlan:
Walter M. Miller Jr. - Hozsánna néked, Leibowitz! (Huszonéve a kedvencem, szerintem már marad is).
Aztán a többi kilenc. Hm.
Daniel Keyes - Virágot Algernonnak;
Kurt Vonnegut - Virágvasárnap (írhattam volna a Bajnokok reggelijét is, a Vonnegutot-életművet egynek számolom :-D);
Szilvási Lajos - Szökőév (ez talán az utolsó olyan jelenkori /mármint amikor íródott, akkor volt jelenkori/ regénye, ami nem egyértelműen nyomasztó és haragos - bár azért a tendencia már látszik);
Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés;
Michel Faber - A felszín alatt (hát ez egy súlyos könyv, sok értelmezési réteggel, úgy sci-fi, hogy közben a mélységét tekintve nagyon moralizáló és filozofikus, szerintem érdemes úgy belekezdeni, hogy nem sokat tudsz róla - nekem hónapokkal az olvasás után is fel-felbukkan a fejemben);
James Smythe - A felfedező (ez nem hibátlan regény, és oda kell figyelni közben, de szerintem igazi azta-élmény - feltéve, hogy ebből is csak az alapszituációt ismered);
Bozai Ágota - Tranzit glória (szellemes, ironikus);
Gion Nándor - Műfogsor az égből (ez mondjuk kilóg, mert novellák, mindenesetre van valami utánozhatatlan hangulatuk);
Zsoldos Péter - Távoli tűz (ami miatt a történelmi regényekre is más szemmel nézek).

Kb.

Bejegyzés: Daniel Keyes- Virágot Algernonnak (44)

Azért A robotot ne vedd ajánlásnak, tényleg súlyos darab, szerintem még elvetemült sci-fi rajongóknak is (én csak műkedvelőcske vagyok).
Szintúgy boldog új évet.

Bejegyzés: James Bowen- Bob, az utcamacska (42)

@Tralfamador75: Nagyon jól/szépen megfogalmaztad azt, amire én nem találtam a szavakat, még mindig emésztgetem a könyvet. Tényleg nem sok ilyen darab van, ami után még napokig gondolkozik az ember.
Az ötödik Sallyt felírtam magamnak, nagyon érdekesnek ígérkezik. (szerintem 2019-ben Passuth is sorra kerül)
"mondjuk 10 könyvben benne van" -ezt úgy értetted, hogy amolyan top 10? (Ha igen, akkor érdekelne a többi 9 is :) )

Bejegyzés: Daniel Keyes- Virágot Algernonnak (44)

A Virágot Algernonnak nálam a legjobb... mondjuk 10 könyvben benne van (mondom ezt úgy, hogy eddig csak egyszer olvastam). Nem friss az élmény, szóval újra kellene olvassam, hogy hosszabban tudjak róla értekezni, de az biztos, hogy számomra torokszorító volt (amit nem sok könyv volt képes elérni, de még csak hasonló hatást sem). Ami nagyon-nagyon megmaradt bennem, az az a mód, ahogy Keyes érzékelteti az intelligencia fejlődését, majd hanyatlását: a napló bejegyzései eleinte egyszerűek, zavarosak, tele helyesírási hibákkal, aztán kitisztulnak, rendezettek lesznek a mondatok, tele egy csomó morális-filozófiai (és tudományos) kérdéssel, aztán szépen fokozatosan újra visszasüllyednek a kezdeti szintre.
És hát ugye a regény kérdései: vajon mi éri meg jobban: erkölcsileg kiemelkedni, de butának maradni (egyáltalán, ha valaki morálisan magas szinten van, de az intelligenciája alacsony, az vajon butának nevezhető?) vagy intelligensen sutba dobni az erkölcsöt és magasról szemlélni "az egészet"?
Az 1968-as feldolgozása (Charly) szerintem nagyon rossz (az IMDb-n mégis 7,1 az átlaga), gyakorlatilag melodrámává süllyesztette a történetet: jaj, Charly nem találta meg az igaz szerelmet, brühühü. Minden más csak háttér (ha jól emlékszem, olyan 8-10 éve merült fel, hogy lenne egy új adaptációja, amire tán Will Smith jelentkezett volna - nyilván Oscarért cserébe; örülök annak, hogy valahogy lekerült a napirendről).
Keyestől Az ötödik Sally tetszett, az Érintés "nem jött át", a Billy Milligeneket még nem olvastam.

Bejegyzés: Daniel Keyes- Virágot Algernonnak (44)

@Tralfamador75: Köszönöm a tippeket, feljegyeztem a 3 könyvet, amit ajánlottál! :) Boldog új évet!

Bejegyzés: James Bowen- Bob, az utcamacska (42)