Fekete István - Tüskevár
2021. június 19. írta: csillabella

Fekete István - Tüskevár

*5.0*

Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki "annak idején" nem olvasta el ezt a könyvet, amikor kötelező volt. Valahogy a címe (és a leírása) alapján nem gondoltam, hogy tetszene, és lehet nem is tévedtem akkorát. Félreértés ne essék, imádtam ezt a könyvet- most. Viszont esélyes, hogy tizenéves fejjel csak szenvedés lett volna.

Különösen közel került a történet, mivel a Kis-Balaton szomszédságában nőttem fel. 

img_20200919_120124.jpg

 Mosolyogtak, néha összenéztek, és gyengék voltak, mint a fűzfa fiatal hajtása. 

- Gyere majd fel délután, mindent megbeszélünk.

- Persze - mondta Bütyök-, persze. Ezt meg kell beszélni.

Hogy mit kell megbeszélni, azt egyik sem tudta, de tele voltak valamivel, valami simogató, meleg ragyogással, és szerencsére nem tudták, hogy a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani. 

Tutajos egyetlen vágya, hogy a nyarat nagybátyjánál tölthesse a Kis-Balatonnál. Eltervezik, hogy majd barátja is csatlakozik hozzá.

Ez a nyár sok mindent megváltoztat, Matula bácsi a szárnyai alá veszi Tutajost (majd barátját is), aki eleinte sokat locsog és nem igazán van felkészülve arra, ami rá vár. De a saját hibáin át kell esnie és tanulnia belőle. Mikor Bütyök csatlakozik hozzá pár héttel később, már rá sem ismer Tutajosra. A fiúból egy érett legény lett. 

A könyv stílusa engem is odarepített a tó partjára, bolyongtam a nádasban, éreztem a frissen fogott/sült hal illatát (amit nem szeretek, de a könyv meghozta hozzá a kedvem), éreztem a nap melegét, ahogy a szellő hűsíti a vállam, és gyönyörködtem a madarakban. A fiúk izgatottsága és kalandvágya engem is teljesen átjárt. 

Helyenként egész mókásak a leírások:

És ez a szelektáló válogatás könyörtelenül igazságos saját fajukkal, sőt saját gyermekeikkel szemben is, mert azokat éppen úgy elkapják, mint az idegeneket. Sőt a hatalmas csukaasszonyság, párzás idején felébredve a szerelem bódulatából, úgy bekapja a kisebb termetű férjét - ha nem vigyáz magára- , hogy annak csak a derék hitves gyomrában van ideje gondolkozni az élet és a szerelem változékonyságáról. 

Ezt a könyvet a végtelenségig tudtam volna olvasni, ha 1000 oldalas, azt se bántam volna. Nincsenek benne óriási történések, mégis mindenről szól. Szép, szívmelengető, az egyszerű dolgokban is megtalálhatjuk az élet szépségét.

- Meglesz, Gergő bácsi, ha lehet - mondta Gyula, mert Bütyök egyelőre még képtelen volt a szóra. Legszívesebben megölelte volna legfrissebb "rokonát", de tisztán érezte, hogy ebben a réti világban nem ölelkeznek az emberek. Legfeljebb gondolatban, ám ebben is lehet annyi szeretet, és talán maradandóbb is, mint amelyikhez a furcsa mozdulatok vannak kötve. 

img_20201205_145837.jpg

moly link

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kesztenye.blog.hu/api/trackback/id/tr916593054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dan da Man 2021.06.21. 06:25:53

Szó szerint semmire sem emlékszem belőle. Pedig nem utáltam. Egyszerűen súlytalan. (Persze sok más könyvre sem emlékszem. De ettől valahogy semmi olyat nem kaptam, amit ma használni tudnék. És Fekete egy csomó könyvét olvastam még. Szóval lehet, hogy akkor tetszett. Mostanra meg már csak egy vén kretén vagyok...)

midnight coder 2021.06.21. 15:44:24

Szerintem Fekete István az egyik legnagyobb írónk volt.

midnight coder 2021.06.21. 15:44:30

@Dan da Man: Ja, valóban súlytalan. Ezért jó. Utálom amikor az író izzadságos munkával próbálja belemosni a világnézetét az agyamba.
süti beállítások módosítása