Az első két rész után ezzel meggyűlt a bajom... Fárasztott és nyakatekert volt az egész.
Ebben a részben:
- Liv nyüglődik Henryvel és a közelgő első együtt töltött éjszakájuktól parázik--> hahhh... ez sok volt és nem túl következetes, tekintve, hogy korábban hasonló tett miatt Liv féltékeny…
Az első rész végeztével nyúltam is a folytatásért. Azt kell mondjam jól tettem, az elsőnél is jobban sikerült: itt már nem kell megismerkedni az álmok világával, és szereplőkkel, hanem mindjárt a dolgok közepébe vághatunk.
Grayson óva int mindenkit attól, hogy éjjelente az álmok folyosóján…
Az időutazásos trilógia után (Időtlen szerelem) kíváncsi voltam mit hoz ki Kerstin az álmok világából. Na de ugyanennyire féltem is: hogy oldja meg, hogy érdekes legyen (olyannyira, hogy lekössön 3 részen át), de ne legyen infantilis.
Livnek nincs állandó otthona, szülei elváltak és ezentúl is…
Hú de sokáig olvastam ezt a könyvet. Nem szoktam vámpíros filmeket nézni (Alkonyat első 2 részét láttam), sem ilyesmiket olvasni. Az első 30%-al megszenvedtem. Olvastam egy kicsit, majd jött egy nagyobb szünet, mire újra kézbe vettem, azt se tudtam kik azok a dampyrok, morák , meg mintha lenne még…
Régóta érdekelt ez a sorozat, sok jót hallottam róla, egészen nagy kijelentéseket (" jobb mint a Harry Potter "), így érthető volt a kíváncsiságom. Ezt a hasonlatot már akkor is túlzónak éreztem (pláne olyantól aki nem olvasta HP-t, csak a filmet látta), most pedig azt mondom, hogy hahahha, na…
A könyvet kölcsönbe kaptam, azzal, hogy nagyon jó. A fülszövege érdekes, de nem az a hú na most rögtön álljunk neki. Azért egyszer csak sorra került, és kellett kis idő míg belerázódtam a történetbe. Bevallom nem vártam sokat tőle, a sztori egy kicsit hajaz a Szolgálólány meséjére, a hangulata pedig…
A sorozatból ez a rész tetszett a legkevésbé. A borító szép, a betűk is (néha észre se vettem, hogy zöld, úgy megszokta a szemem). Az alap sztori is még mindig jó. De....
Néha már túl volt bonyolítva ez az időutazós dolog, például visszautaznak 1900-ba, majd a jelenben (jövőben) ismét…
Ezt a kötetet gyakorlatilag egy nap alatt kiolvastam. A Rubinvörösnél is jobban tetszett. Lehet azért, mert itt már nem volt bevezető, hanem mindjárt a dolgok közepébe csöppentünk (habár azért magával a történettel óriási előrehaladás nem lesz).
Az első könyv úgy ért véget, hogy Gideon és…