Ezt a kötetet gyakorlatilag egy nap alatt kiolvastam. A Rubinvörösnél is jobban tetszett. Lehet azért, mert itt már nem volt bevezető, hanem mindjárt a dolgok közepébe csöppentünk (habár azért magával a történettel óriási előrehaladás nem lesz).
Az első könyv úgy ért véget, hogy Gideon és Gwendolyn csókolóztak, így itt most már a szerelmi szál is bekavar az időutazás mellé.
A két fiatal ebben a részben folytatja a küldetését, hogy megszerezzék majd minkenki vérét a kronográfhoz, ami által beteljesül a nagy titok. Csak az a gond, hogy nem tudja Gwen ez jó lesz-e vagy sem az emberiségnek. Ideje Gwennek megtanulnia mindazt, mit Charlotte már tud, így gyorsatalpalón próbálják kiképezni, hogy ne keltsen a múltban feltűnést.
A szálak bonyolódnak, már kicsit néha zavaros volt, hogy Gwen visszamegy a múlt adott pontjára, de már a jövőben visszament oda, de erre most nem emlékszik, hisz csak a jövőben fog megtörténni. Emiatt a sztori kiszámíthatatlan lett, hisz nem lehet tudni, mit fog Gwen és Gideon tenni a jövőben, ami a jelenbeli múlt utazásaikra kihat. Bármi lehet.
Ez a rész viccesebb volt, egyszer nagyon hangosan felnevettem, többször kuncogtam. Sok kedvenc szereplőm van:
- Leslie, a barátnője, aki mindenben támogatja a veszélyek ellenére, mindenben és mindig lehet rá számítani, minden furaságot feltétel nélkül elhisz Gwennek
- Mr. Bernhard, a lakáj ebben a részben megmutatja, hogy többet tud, mint amit eddig mogorva külseje sejtetni engedett
- Mr. George gondoskodása megható
- de az abszolút kedvenc Xemerius, a kezdetben idegesítő démon, akiről kiderül, hogy jó barát és hasznos segítség is.
Igen, Gwen és Gideon nincs a kedvenceim között. Gwen kicsit "egyszerű", Gideon meg fura.
Kifáradtam a tegnapi sok olvasásban, így nem hiszem, hogy az utolsó részt is ilyen hamar "ledarálom", de nagyon sok nyitott kérdés maradt, megoldatlan rejtély: kik is pontosan Gwen szülei, melyik oldalra áll Gideon, miért is lopta el Lucy és Paul a kronográfot, tud e ezekkel kapcsolatban a nagypapa segíteni, kiderül-e a sötét titka a Grófnak.