Erről a könyvről nehéz véleményt mondani, ahogy az angolok mondanák, mixed feelings-eim vannak. Azért adtam csak 4.0-t, mert sokkal több lehetőség volt ebben a könyvben, sztoriban, amit sajnálok, hogy nem használt ki jobban Elisabeth.

Kicsit az volt bennem, hogy az írónő annyira nagyot akart alkotni, hogy elfelejtette, a kevesebb néha több. Sokat ugrált az idősíkokban, kellett figyelni, hogy hol is vagyunk, kiről is van szó.

Maga az alaptörténet nem rossz, érdekes is. A könyv elején a jelzők tömkelege miatt azt hittem nem fogom tudni végigolvasni a könyvet, de x oldal után szerencsére alább hagyott ezzel. Utána Jane Austen jutott eszembe, holott ez más korban játszódik, mégis a love story-k leírása azt az érzést keltette bennem. (Ami nem rossz!) Azt hiszem a férfiaknak amúgy is vissza kéne kicsit nézniük ezekbe az időkbe és meríteni a tiszteletből, romantikából, megbecsülésből.

319 oldal a könyv, helyenként részeket olvastam volna még szívesebben, de hopp, elvágta a szálat. Majd olyan részt fejtegett hosszabban, amit nem kellett volna. A könyv egy házassággal indul(na), ami nem következik be. A pár szülei a háború idejéből ismerik egymást, az ő fiatal korukat mutatja be párhuzamosan a jelenkorral, és kiderül, miért is lépett vissza a mennyasszony az esküvőtől a történet elején.

Könnyed olvasmány, sokat ad kapcsolatokkal, hűséggel, szerelemmel, családi értékekkel kapcsolatban, örülök, hogy elolvastam. A hangulata kellemes, és a környezet leírása is. 

https://moly.hu/konyvek/elisabeth-gifford-elhallgatott-szavak