Eddig Fredrik Backmantől Az ember, akit Ovénak hívnak című könyvét olvastam, amit nem tudtam hova tenni. Jó volt, de valahogy nem győzőtt meg, hatásvadásznak találtam, hogy a morci emberről kiderül arany szívű manócska. Azt olvastam, hogy a többi magyarul megjelent könyve hasonló kaptafára készült, így örülök, hogy nem azokkal folytattam az ismerkedést vele. (A nagymamám azt üzeni, bocs // Itt járt Britt-Marie // A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb)
Egyszercsak úgy döntöttem meglepem magam pár angol nyelvű könyvvel, és a pakkban ott volt a Beartown is.
Azt kell mondjam ezzel a könyvvel minden bizonytalanságom elszállít az író iránt, és teljesen megvett engem. Ha író lennék, úgy szeretnék tudni írni, mint ő.
Miről is szól a könyv? Nem, nem medvékről. Mégcsak nem is szerepel a könyvben medve. Beartown egy elzárt svéd kis falucska a erdőben, sötét, borongós. Ami összefogja a lakosait, az a hoki. Minden ekörül forog, ezen belül is az ifi csapatot figyelhetjük, miként alakul a sorsuk, hisz bejutottak az elődöntőbe, ami hosszú évek óta a legnagyobb siker és történés a környéken.
Nekem semmi közöm a hokihoz, nem is érdekel különösebben, de ez a könyv valahogy túllépett ezen, hiába erről szólt. Ha például egy meccset írt le az író, azt is elég röviden, sokszor más szájából hallva az eredményt tudtuk meg, hogy mi lett. Sajnos történt egy felzaklató esemény, mely az egész településre kihatott, minden lakosát értintette, vagy így, vagy úgy. (Ha ezt leírnám, akkor óriási spoiler lenne, így innentől csak virágnyelven tudok írni) Megtudhatjuk ki mit tesz az ügy megoldásáért, kit hogy viselt meg, kiből mit vált ki, hogy alakul eztán Beartown élete. Innentől már a hoki is ennek az eseménynek a tükrében mutatkozik meg.
Azt kell mondjam ez volt az idei évem eddigi legjobb könyve. Szerintem ha Fredrick Backman egy zsák kumpliról írna könyvet, vagy a fűnyírásról, azt is zseniálisan tenné, és biztos ki nem hagynám, minthogy innentől semmit sem fogok kihagyni tőle.
A szereplők közül nagyon sokat találtam szerethetőnek, egyedül csak Kevint tudtam volna felképelni (és az apját). De Amat, Benji, Maya (és a szülei egyaránt) mind a kedvenceim lettek (és még sorolhatnám...). Értékes emberek. Egyik kedvenc idézetem Amat anyukájától van:
"If you are honest, people may deceive you. Be honest anyway.
If you are kind, people may accuse you of selfishness. Be kind anyway.
All the good you do today will be forgotten by others tomorrow.
Do good anyway."
Nem török fordítói babérokra, de, ameddig nem jelenik meg a könyv magyarul, addig: " Ha őszinte vagy, az emberek becsaphatnak. Légy őszinte mindenképp. Ha kedves vagy, az emberek megvádolhatnak, hogy önző vagy. Légy kedves mindenképp. Bármi jó dolgot is teszel ma, elfelejtik holnapra. Cselekedj jót mindenképp."
Ez a könyv egy morális alkotás és érzelem bomba egyben. Próbáltam másnak is elmesélni miről szól, de nagyon nehéz visszaadni a könyvet.(nem is igazán ment...félek most se megy) Ennek egyik oka a szerző stílusa. A könyv első fele kicsit lassú, úgyanis itt mutatja be a karaktereket, a csapatot, az edzőt, igazgatót, szponzorokat, helyi kocsmárost. Megismerhetjük őket részletesen, előéletüket, mi hajtja őket, mi jár a fejükben, mitől félnek. Ettől lesz a könyv komplex, ettől lesz érthető, hogy az ezután bekövetkező (tragikus) esemény miért zaklat fel mindenkit. Először nem értettem erre mi szükség, de ha ezt nem teszi, valahogy nem lett volna olyan a könyv, amilyen így lett. Tényleg kellett ahhoz, hogy "üssön" a sztori.
Egyedül a könyv befejezését éreztem kicsit feleslegesen rövidnek, és homályosnak. (Példa, enyhe spoilerrel: leírja 4 ifi játékos hol lesz 10 év múlva, így:2 közülük profi játékos lesz, egy apuka lesz, egy pedig halott. Hogy ki-ki, az ránk van bízva...)
Ha eddig a lelkes ömlengésemből nem derült volna, ki, erősen és nagyon ajánlom ezt a könyvet, mindenkinek!
