Matt Haigtől már olvastam korábban az Én és az emberek című könyvét, és annyira tetszett a stílusa, hogy azóta megjegyeztem a nevét.
Nézelődtem karácsonyi olvasmányok után, így szembejött velem ez a könyv. A netflix is megfilmesítette, így gyorsan el szerettem volna olvasni, mielőtt megnézzük a filmet. (Hú de jó döntés volt :) )
Nikolas apukájával él kettesben, egy egy szobás házban, nagy szegénységben, egyetlen játéka egy répababa. Így, mikor lehetőség adódik az apukájának, hogy pénzhez jusson, akkor elindul több hónapos útra, a messzi északra, hogy megtalálja a koboldokat. Végre megadhatná a fiának, ami jár, és nem kéne éhezniük, fázniuk. Nikolasra addig a nagynénje vigyáz, aki nem különösebben szívleli a fiút.
- De tényleg léteznek, apu?- kérdezte Nikolas.
- Igen, Én ugyan még sosem láttam őket - mondta őszintén Joel-, de hiszem, hogy léteznek. És a hit néha éppen annyit ér, mint a tudás.
Így kezdődnek a kalandok, amik egészen a messzi északra vezetnek, koboldokkal, hóval, szarvasokkal, jószándékkal. Én felnőtt létemre is nagyon élveztem, így azt mondhatom minden korosztálynak ajánlott!
"A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit egyelőre még elképzelhetetlennek találsz"- mondta ki hangosan.
