Mindig szívesen nyitok a lehetőségre, hogy megismerkedjek egy hazai íróval. Most sem volt ez másként, és mindig kellemes meglepetés, mennyi tehetségünk van :)
Az elveszett aranyváros keresése
*4.7*
Nem gyakran olvasok kalandregényt vagy fantasyt, de mikor megjöttek a könyvek, mégis vártam, hogy belekezdhessek. A fülszöveg alapján azt láttam, hogy kaland vár rám, de sokkal több nem derült ki belőle.
Mindjárt a közepébe is csöppenünk az eseményeknek, egy kocsmába, ahol Maugis megszáll, mielőtt folytatja az útját. Azonban a sors (és pár ember) közbeszól, így máshogy alakulnak a tervei.
Jó kis csapat verődik össze, viszont, amit többször hiányoltam olvasás közben, az kicsivel több háttér infó. Végül aztán az első rész végére ebből is lett pár. Általában az szokott lenni a bajom, hogy a kevesebb néha több, és túl van írva egy könyv, itt viszont pont egy picivel több kifejtést vártam volna.
A könyv nagyon gördülékenyen lett megírva, nem éreztem, hogy ez az első könyve az írónak. Ahogy haladtunk a történettel, úgy lett párhuzamosan egyre érdekesebb az események leírása és a befejezés is nyitott, így kíváncsi lettem a folytatásra is.
A lelkek kútja
*4.8*
A kaland ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Bevezetőben napló formájában Maugis összefoglalja az előző részt, így önálló kötetként is megállja a helyét- bár szerintem élvezhetőbb, ha az elejétől olvassuk.
Az elveszett aranyváros keresése úgy ér véget, hogy átlépnek egy kapun, így már az elején megtudjuk kalandoraink hova érkeztek és mi vár rájuk.
Ez a rész mozgalmasabb volt, mint az előző- volt, ahol már túlságosan is: egyik támadás a másik után.
Viszont itt közelebb kerültek hozzánk a karakterek, ezt hiányoltam kicsit az első részből, hogy jobban tudjak hozzájuk kötődni, tudjam hogy/miért kerültek oda, mi motiválja őket, mit gondolnak, így tudok értük izgulni egy egy jelenetnél.
Totálisan nyitott lett a könyv vége, így gyanítom lesz folytatás :)
Összességében mindkét könyv nagyon jól megírt, helyenként vicces, kalandos és izgalmas, így egy hétvégére remek kikapcsolódás lehet. A stílus alapján azt gondolnám, hogy olyan ember tollából származik, aki már több kalandregényt írt. Amit egyedül hiányoltam, hogy kicsit közelebb kerüljenek a szereplők, de ez lehet csak az én mániám.
Ui.: Ez a borító szép, jól sikerült.
