A szép borító, és a netflix megfilmesítés ellenére is voltak kétségeim, hogy lehet egy 656 oldalas könyv izgalmas, ami 2 lány barátságáról szól? Nem tudtam elképzelni, hogy fogja lekötni vagy fenntartani az érdeklődésem.
Kate és Tully barátsága tinédzser korukban indul: a két lány nem is lehetne különbözőbb. Tully a bátor, népszerű, Kate pedig a szorgos jó kislány. Mégis legjobb barátnők lesznek, és eldöntik már fiatalon, hogy ez egy életen át fog tartani.
Tully gyerekkora máris a könyv elé láncolt, nagyon sajnáltam azt a kislányt, aki nem vágyott másra, csak az anyja szeretetére, azt viszont sosem érhette el. Volt egy két szívszorító, vagy megható jelenet e kapcsán, és tetszett, hogy Tully nem adta fel, eltökélten haladt a célja felé (egy kicsit talán túlságosan is).
Követhetjük a 2 lány életét kb 30 éven keresztül, minden nagy mérföldkövet, és mindig volt valami izgalom, kaland, ami miatt lehetett izgulni, így a 600+ oldal nem tűnt soknak.
Viszont akadt egy nagyobb gondom a könyvvel, mint a hossza: az maga az alap, amire az egész épült, a 2 lány barátsága. Amint kinőttek a tini korból, onnantól valahogy nem volt hiteles és hihető nekem az egész. Kis spoiler várható. Milyen barátság az, ahol együtt élnek, de mégis az egyikük éveken át titokban tartja a másik előtt, hogy kibe szerelmes? (Amúgy hogy nem veszi észre magától?) Pláne azért, mert félne, hogy a másik megakadályozza majd, hogy boldog legyen... De tényleg rejtély, én még a kutyámnak is bevallanék mindent ennyi idő után, nemhogy az állítólagos legjobb barátnőmnek. Végig azt éreztem, hogy Tully önző, eltapossa Kate-t ha az érdek úgy kívánja, le is nézi. Nekem azért egész más fogalmam van a barátságról. Még fejtegethetném tovább, de félek már így is túl sokat árultam el a könyv történetéből.
Jelenet a filmből: kicsit fura a szerep osztás, Kathrine Heigl mint Tully? 
Hiába olvasmányos a stílus, mert azt be kell látni, hogy Kristin stílusa jó, hiába a sok izgalmas helyzet, érdekes karakter, szituáció, nekem ez a barátság nem feküdt, ettől pedig nehéz volt elvonatkoztatni olvasás közben.
A vége, hát mindenki készítsen be zsepit, szép volt, de ez a szint már nekem túl hatásvadász. Örülök, hogy olvastam, de nem hiszem, hogy keresztezni fogják egymást innentől az írónővel az útjaink.
