Aki követi a blogom, az tudja, hogy A marsi-t imádtam, mindazok ellenére, hogy nem vagyok sci-fi rajongó. (Vagy mégis?) No, nem ez a lényeg, hanem kicsit féltem, hogy ez a könyv 'A marsi 2.' lesz, ismét valaki magára marad az űrben, és ezt meg kell oldja.
Itt akkor le is tisztáznám, tévedtem, ez nem 'A marsi 2.', nem ugyanaz a szitu megírva pepitában.
És most mondom, hogy nem tudok spoiler mentesen írni erről a könyvről, megpróbálok, de nem fog menni.
Ryland Grace egy űrhajón ébred, 2 hallott társaságában, és még a saját nevére sem emlékszik. Így a könyv 2 szálon halad: egyrészt, ahogy szép lassan térnek vissza az emlékei, és kiderül miért is van ott a férfi ahol, mi vezetett ide, és hát a másik szál maga a kaland az űrben.
A háttér: a nap ereje egyre csökken, más bolygóknál is megfigyelhető ez a jelenség, kivéve egynél, a Tau Cetinél. Így Eva Stratt tejhatalmat kap, hogy megoldást találjon, kiderítse mi okozza ezt és vajon az az egy bolygó hogy védi ezt ki. Ő megy előre, csak a cél lebeg a szeme előtt: megmenteni a Földet a katasztrófától. Mozgosít bárkit, megtalálja a legalkalmasabb embereket a feladatokra.
Grace lassanként tudatra ébred, és igazán leleményes, hogy megoldást találjon minden helyzetre. Aztán mikor már úgy gondolta, minden megtörént vele, ami csak elképzelhető, akkor észrevesz egy űrhajót, ami kapcsolatba próbál lépni vele.
A tudományos részek: nos, időnként sok volt, de ezt már előre sejtettem, hogy ez azért ismét a tudomány magas iskolája lesz nekem, de talán ragadt rám valami :) És abszolút nem vont le az élményből.
Ódákat tudnék zengeni a könyvről, és hogy mennyire imádtam Rocky-t, az egyik legszerethetőbb karakter, akiről az utóbbi időben olvastam! A befejezés pedig zseniális, nem is reménykedtem ilyen lezárásban, ez még a jónál is jobb lett! Viszont ezeket nem tudom kifejteni, különben minden poént lelőnék. Így magamban ujjongok!
Mindenkinek bátran ajánlom a könyvet, még akkor is, ha valaki nem nagyon olvas sci-fit (mint, ahogy én sem szoktam). A végén már csak mosolyogtam, fátyolos szemmel a könnyektől.
És, hogy jobb volt-e, mint A marsi? Nem tudom, őszintén, kicsit másabb volt, talán ez a könyv a Rocky-s szál miatt közelebb került a szívemhez.
Bár nem szoktam gyakran szóvá tenni, de a fordító remek munkát végzett! Nem lehetett könnyű dolga, de nagyon jól visszaadta a laza és tudományos stílust egyaránt.
ui.: Kezdem megszeretni a pókokat! :)
Megfilmesítik, juhééé!
