A sok könnyed könyv után valami olyanra vágytam, ami felkavar, felráz - hát ez aztán olyan volt.
Blythe nehéz családi háttérrel rendelkezik, így nagyon boldog, mikor megtalálja a nagy őt, és nem lesz többé egyedül. Viszont a férfi gyereket szeretne, a nő pedig szeretné boldoggá tenni. De érzi, hogy valami nincs rendben, és mikor megszületik a kicsi, akkor sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene. Ez a könyv tulajdonképpen egy levél - vallomás a férjének, amiben leír mindent őszintén.
Egyre több a fura dolog, de Blythe úgy érzi, hogy egyedül maradt, senki sem hisz neki.
Viola - a lánya- elég komoly dolgokat tesz, de Blythe hallgat, hisz mégiscsak a lánya. De már nem tud bízni benne, és folyamatosan készenlétben kell lennie miatta.
Aztán mikor újra várandós lesz, megtapasztalja mindazt a kicsivel, amit a lányával nem tudott. Ez tovább erősíti benne a hitet, hogy nem vele van a gond, Viola furcsa...
Megismerhetjük Blythe anyjának és nagymamájának is az életét, így érthető, hogy eleinte miért tartott a nő az anyaságtól, és mit látott meg a lányában.
A könyv végig nyomasztó, feszült hangulatú, de muszáj olvasni, hogy megtudjuk végül kinek volt 'igaza'. Aki esetleg hezitál a gyerekvállalás kapcsán, hát ez a könyv nem fogja meghozni a kedvét hozzá. Kétségkívül remek lélektani dráma, és bár megviselt, de nagyon jó könyv, ami roppant érzékeny témát feszeget, tabuk nélkül.
Nincs szörnyűbb, mint mikor egy anyának nézni kell a gyereke szenvedését.
Nincs szörnyűbb, mint mikor egy anyának meg kell érnie a gyereke halálát.
Nincs szörnyűbb, mint mikor egy anya úgy érzi, a gyermeke, akit szült, rossz ember.
