A sorozatból ez a rész tetszett a legkevésbé. A borító szép, a betűk is (néha észre se vettem, hogy zöld, úgy megszokta a szemem). Az alap sztori is még mindig jó. De....
Néha már túl volt bonyolítva ez az időutazós dolog, például visszautaznak 1900-ba, majd a jelenben (jövőben) ismét visszautaznak, hogy egy akkori tettüket megváltoztassák 1900-ban. Sok volt nekem itt a logikai csavar: alapból nem szabad olyat csinálni a múltban, ami a jelenre kihat. Na több ilyen is volt. Viszont azt nem értem, akkor már a nagyapját miért nem mentette meg, ennyi erővel... Nem szabad az idők között tárgyakat cipelni :majd minden alkalommal vittek oda vissza levelet.
Gwen ebben a részben sem került közelebb a szívemhez, ez ritka eset amúgy, hogy egy főszereplő ennyire irritál. Sokszor Lucas, Mr.Bernhard és Xemerius mentette meg a sztorit, hogy élvezhető legyen, szívmelengető és vicces.
Ebben a részben is megy a szeretlek- nem szeretlek huza vona. Hát Gideon mit művel a múltban Lady Laviniával az nem számít, de jajj bejött és milyen szép a szeme, jajj de szeretem.... Hát úgy rémlik 16 évesen ennél több sütni valója van egy lánynak (aki állítólag okos).
Szép lassan kiderítik, hogy akkor miért lophatta el Lucy és Paul a kronográfot. Ami jó volt ebben a részben, az az, hogy elég sok meglepő fordulat volt benne, a végére például abszolút nem számítottam.
Szerintem ezt a sztorit még kicsit át kellett volna gondolni, és egy könyvben megírni, mert esemény szinten nem volt ebben 3 kötetnyi történés.
A második kötet után féltem, hogy mi lesz velem, ha kiolvasom a harmadik részt is, és nem lesz velem többé a történet, hiányozni fog. De jelentem, így hogy a végére értem, nem bánom.
