Az időutazásos trilógia után (Időtlen szerelem) kíváncsi voltam mit hoz ki Kerstin az álmok világából. Na de ugyanennyire féltem is: hogy oldja meg, hogy érdekes legyen (olyannyira, hogy lekössön 3 részen át), de ne legyen infantilis.
Livnek nincs állandó otthona, szülei elváltak és ezentúl is állandóan költöznek. Most éppen Londonba tartanak...azonban nem az idilli házikóba, amit elképzeltek, hanem Ernesthez, az anyukája barátjához. És hab a tortán, hogy Ernestnek van 2 gyermeke: az ikerpár Florence és Grayson, akik nincsenek elragadtatva a helyzettől.
Már az első este látszik, hogy Grayson valahol máshol van agyban, csak a telefonját lesi és nyomogatja. Livnek ugyanezen az éjszakán különös álma volt: Grayson haverjaival beszélget a temetőben, de az egész olyan valóságos. Pláne, hogy a fiúk másnap emlékeznek arra, amit Liv álmában mondott...
Grayson és baratai: Henry, Arthur és Jasper mind jóképűek, de Henryben van valami plusz. Liv próbál rájönni mi ez az egész, ami az álmaiban történik, közben éli mindennapi életét, készül a bálba, vagy Miával (testvére) nyomozzák ki lehet Secrecy, a suli rosszindulatú pletyka bloggere.
A könyv első fele, míg megismertük a szereplőket és kibontakozott a folyosó az ajtókkal, ahol az álmokba nyerünk betekintést, komótosan haladt. Jó volt a stílus, de vártam már hol indul be a történet. És Kerstinnek ismét sikerült: jó lett a romantikus szál, Mia talpraesettsége, Grayson nagy szíve, Liv bátorsága és maga az álmok világa...
