Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki "annak idején" nem olvasta el ezt a könyvet, amikor kötelező volt. Valahogy a címe (és a leírása) alapján nem gondoltam, hogy tetszene, és lehet nem is tévedtem akkorát. Félreértés ne essék, imádtam ezt a könyvet- most. Viszont esélyes, hogy tizenéves fejjel csak szenvedés lett volna.
Különösen közel került a történet, mivel a Kis-Balaton szomszédságában nőttem fel.
Mosolyogtak, néha összenéztek, és gyengék voltak, mint a fűzfa fiatal hajtása.
- Gyere majd fel délután, mindent megbeszélünk.
- Persze - mondta Bütyök-, persze. Ezt meg kell beszélni.
Hogy mit kell megbeszélni, azt egyik sem tudta, de tele voltak valamivel, valami simogató, meleg ragyogással, és szerencsére nem tudták, hogy a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani.
Tutajos egyetlen vágya, hogy a nyarat nagybátyjánál tölthesse a Kis-Balatonnál. Eltervezik, hogy majd barátja is csatlakozik hozzá.
Ez a nyár sok mindent megváltoztat, Matula bácsi a szárnyai alá veszi Tutajost (majd barátját is), aki eleinte sokat locsog és nem igazán van felkészülve arra, ami rá vár. De a saját hibáin át kell esnie és tanulnia belőle. Mikor Bütyök csatlakozik hozzá pár héttel később, már rá sem ismer Tutajosra. A fiúból egy érett legény lett.
A könyv stílusa engem is odarepített a tó partjára, bolyongtam a nádasban, éreztem a frissen fogott/sült hal illatát (amit nem szeretek, de a könyv meghozta hozzá a kedvem), éreztem a nap melegét, ahogy a szellő hűsíti a vállam, és gyönyörködtem a madarakban. A fiúk izgatottsága és kalandvágya engem is teljesen átjárt.
Helyenként egész mókásak a leírások:
És ez a szelektáló válogatás könyörtelenül igazságos saját fajukkal, sőt saját gyermekeikkel szemben is, mert azokat éppen úgy elkapják, mint az idegeneket. Sőt a hatalmas csukaasszonyság, párzás idején felébredve a szerelem bódulatából, úgy bekapja a kisebb termetű férjét - ha nem vigyáz magára- , hogy annak csak a derék hitves gyomrában van ideje gondolkozni az élet és a szerelem változékonyságáról.
Ezt a könyvet a végtelenségig tudtam volna olvasni, ha 1000 oldalas, azt se bántam volna. Nincsenek benne óriási történések, mégis mindenről szól. Szép, szívmelengető, az egyszerű dolgokban is megtalálhatjuk az élet szépségét.
- Meglesz, Gergő bácsi, ha lehet - mondta Gyula, mert Bütyök egyelőre még képtelen volt a szóra. Legszívesebben megölelte volna legfrissebb "rokonát", de tisztán érezte, hogy ebben a réti világban nem ölelkeznek az emberek. Legfeljebb gondolatban, ám ebben is lehet annyi szeretet, és talán maradandóbb is, mint amelyikhez a furcsa mozdulatok vannak kötve.
