A blog kapcsán megesik, hogy akár üzenetben, akár kommentben kapok könyvajánlást. Ezeknek nagyon örülök mindig, mert eddig mindegyik jól sült el, és olyan könyvek kerülnek így a kezembe, amik az ajánlások nélkül valószínüleg sosem kerülnek a perifériámba.
Ez a könyv is egy ilyen eset, sajnos nem is hallottam róla, mígnem egy napon a blogon ajánlották, így felkerült a bookancs listámra.
Özvegy Lévay Jánosné , született Kuncz Anna egy kis fürdőváros tanárnője, közel a nyugdíjhoz. Egy nap meglepő dolog történik vele: glóriája lesz. Gyakorlatias dolgok miatt is zavarja ez: egyrészt nem tud aludni a fénytől, másrészt aggódik, hogy megőrült-e, vagy más is látja. Kiderül, hogy nagyon kevesek láthatják, csak akik bűntelenek, így nagyjából a gyerekekre és állatokra korlátozódik a lista.
A tanárnő ugyanúgy éli mindennapjait, legalábbis próbálja, de fura dolgok kezdenek történni körülötte (időnként viccesek), amiket nem nagyon lehet megmagyarázni. Egy barátja, az orvos, bár nem látja a glóriát, azért kezdi összerakni az esetet, hogy a tanárnő jelenlétének köze van a csodás esetekhez. És, ahogy ez lenni szokott, elkezd kombinálni, hogy fordíthatná ezt a saját hasznára, meggazdagodására, a tanárnő tudta nélkül. Így a város vezetőjével tervet eszelnek ki, a nyugdíjas nőt napi 12 órát dolgoztatják, aki nem is tudja, hogy belőle élnek meg.
Viszont, mindezek ellenére is özvegy Lávay Jánosné, született Kuncz Anna megmarad annak az embernek, aki mindig is volt, nem száll el a képességétől, lehetőségeitől. Ez pozitív a történetben.
A könyv érdekes, nagyon jó stílusa van Ágotának, ami egyedül kicsit fárasztott, az néha a nem túl érdekfeszítő dolgok/jelentéktelen események hosszadalmas leírása. Persze mindössze 300 oldal az egész, de mivel nincs benne egy párbeszéd sem, ezért az elég tömény 300 oldal.
