Már régóta a polcomon csücsült ez a monstrum (a maga 740 oldalával). Volt egy megállapodásunk férjemmel: akkor megyünk Párizsba, ha elolvasom. Hát igen, még sosem jártam ott, és eddig nem is volt túl aktuális az olvasás. Viszont most úgy alakul talán, hogy bele kellett kezdenem.
Őszintén nem igazán tudtam hogy lehet egy ilyen hosszú könyv annyira jó, hogy végig fenntartsta az érdeklődésem, hogy lehet izgalmas, mozgalmas és nem túl száraz.
Viszont ez a könyv zseniális! 1200-as évektől 1968-ig követhetjük végig több család életét és Párizs történelmét. Bár nagy időintervallumot ölel fel a történet, a "főszál' a 20. század. A történet szövevényes, mikor úgy olvastam, hogy akár egy hét szünet is volt 2 olvasás között, akkor idő kellett, míg újra felvettem a fonalat, és hogy ki kicsoda.
Mikor a könyv végére értem, szomorú lettem, egyrészt a történtek miatt is, de főként azért, mert véget ért... Hiába ilyen hosszú, még egy 50-100 oldal hiányzott, akár időben is kicsit haladhattunk volna még tovább.
Férjem kérdezte mi volt annyira szuper ebben a könyvben, és hiába próbálkoztam, nem tudtam visszaadni. Minden kornak megvolt a maga izgalma, szerethető karakterei, váratlan fordulatai. Olvasás közben még tanultam is, de nagyon jó volt mélyebb betekintést nyerni akár az Eiffel torony építésébe, mégha nagyrészt fikció, de így ebbe még sose gondoltam bele, hogy mennyi idő, fáradtság lehetett, vagy hogy fogadták az építményt a korabeliek. Művészekből és alkotásaikból is bőven kapunk ízelítőt!
Több szereplőt is a szívembe zártam, de talán Thomas Gascon került a legközelebb hozzám. Tetszett, hogy sokan nehéz körülmények között is megőrizték emberségüket, tartásukat, nem adták el magukat, helyén volt a szívük.
Csodás élmény volt olvasni és közben hangolódni az útra, jobb könyvet nem is választhattam volna. Még új látnivalót is adtam közben a listánkhoz.
Giverny
Ha még hosszasan írnék, akkor sem tudnám megragadni a könyv nagyságát, a remekműveknél valahogy lebénulok, kevés vagyok hozzájuk. Így arra bíztatok mindenkit, hogy olvassa!
Ui.: az író a végén köszönetet mond egy bizonyos térképért, ami a magyar kiadásban nem szerepel, ez azért így ciki...
