Daniel Keyes- Virágot Algernonnak (44)
2018. december 31. írta: csillabella

Daniel Keyes- Virágot Algernonnak (44)

*4.9*

Nem a legjobb bevallani, de erről a könyvről a Minden, mindenben olvastam. Általában ha olvasok egy könyvről akár könyvben, kommentben, bárhol, utánanézek, ha még nem ismerem. Láttam, hogy egy nagy klasszikust hagytam ki, így máris felkerült a bookancs listára. Pont jókor, mert előtte egy elég uncsi könyvet olvastam (Bob, az utcamacska), így ilyenkor szeretek biztosra menni, hogy valami jó jöjjön.

A Minden, mindenben a főszereplő csaj le is lőtte a poént, hogy Algernon egy egér, bár ez viszonylag hamar kiderül a könyvből is.

rat-maze-cheese.jpg

Viszont nehéz értékelést írni. Mikor elolvastam, jó lett volna valakivel beszélgetni róla, aki szintén nemrég olvasta (Valószínüleg erre jók a könyvklubok). Így csak az maradt nekem, hogy a neten olvasgattam véleményeket.

Charlie gyengeelméjű felnőtt, aki részt vesz egy kísérletben, hogy okossá operálják. Emiatt ír naplót (ez maga a könyv), vagyis előremeneteli jelentéseket. Ebből megismerhetjük milyen szeretnivaló, életvidám ember; kiderül milyen gyerekkora volt, hogy került oda, ahova. Elég szívszorító volt bizonyos részeket olvasni, például hogy bánnak vele az emberek akár szemtől szemben is. Az én környezetemben is van hasonló ember, bár igyekeztem eddig is tiszteletteljesen bánni Vele, ez után a könyv után még jobban fogok, az biztos!

Szóval Charlie zseni lesz, azonban a személyisége nem győz olyan ütemben fejlődni, mint az elméje. Régi barátait (?) elveszíti, egyetlen, aki megérti, az Algernon.

Az biztos, hogy ez a könyv nyomot hagy az emberben, sokáig rágódik rajta, emésztgeti, próbálja megérteni.

A könyvből készült filmadaptáció (úgy tudom több is), és olvasás közben volt egy kis déja vu érzésem, lehet még gyerekkoromban láttam belőle egy jelenetet, mert olvasás közben a saját filmem mellett (ami a fejemben forog) beugrott egy kép is, hogy szerintem én ezt láttam már.

 Aki hozzám hasonlóan még nem olvasta ezt a könyvet, annak ajánlom mindenképpen!

https://moly.hu/konyvek/daniel-keyes-viragot-algernonnak

A bejegyzés trackback címe:

https://kesztenye.blog.hu/api/trackback/id/tr7114521386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.12.31. 12:26:11

A Virágot Algernonnak nálam a legjobb... mondjuk 10 könyvben benne van (mondom ezt úgy, hogy eddig csak egyszer olvastam). Nem friss az élmény, szóval újra kellene olvassam, hogy hosszabban tudjak róla értekezni, de az biztos, hogy számomra torokszorító volt (amit nem sok könyv volt képes elérni, de még csak hasonló hatást sem). Ami nagyon-nagyon megmaradt bennem, az az a mód, ahogy Keyes érzékelteti az intelligencia fejlődését, majd hanyatlását: a napló bejegyzései eleinte egyszerűek, zavarosak, tele helyesírási hibákkal, aztán kitisztulnak, rendezettek lesznek a mondatok, tele egy csomó morális-filozófiai (és tudományos) kérdéssel, aztán szépen fokozatosan újra visszasüllyednek a kezdeti szintre.
És hát ugye a regény kérdései: vajon mi éri meg jobban: erkölcsileg kiemelkedni, de butának maradni (egyáltalán, ha valaki morálisan magas szinten van, de az intelligenciája alacsony, az vajon butának nevezhető?) vagy intelligensen sutba dobni az erkölcsöt és magasról szemlélni "az egészet"?
Az 1968-as feldolgozása (Charly) szerintem nagyon rossz (az IMDb-n mégis 7,1 az átlaga), gyakorlatilag melodrámává süllyesztette a történetet: jaj, Charly nem találta meg az igaz szerelmet, brühühü. Minden más csak háttér (ha jól emlékszem, olyan 8-10 éve merült fel, hogy lenne egy új adaptációja, amire tán Will Smith jelentkezett volna - nyilván Oscarért cserébe; örülök annak, hogy valahogy lekerült a napirendről).
Keyestől Az ötödik Sally tetszett, az Érintés "nem jött át", a Billy Milligeneket még nem olvastam.

csillabella 2018.12.31. 13:23:53

@Tralfamador75: Nagyon jól/szépen megfogalmaztad azt, amire én nem találtam a szavakat, még mindig emésztgetem a könyvet. Tényleg nem sok ilyen darab van, ami után még napokig gondolkozik az ember.
Az ötödik Sallyt felírtam magamnak, nagyon érdekesnek ígérkezik. (szerintem 2019-ben Passuth is sorra kerül)
"mondjuk 10 könyvben benne van" -ezt úgy értetted, hogy amolyan top 10? (Ha igen, akkor érdekelne a többi 9 is :) )

2018.12.31. 14:11:40

Eh, a top kimaradt a 10 elől :S
Valójában nem nagyon szeretem az ilyen toplistákat, mert nem nagyon tudom rangsorolni azokat a könyveket, amik tényleg tetszettek, szóval ha a toplistát kellene megírnom, akkor nem lenne sorrend, hanem csak egy "felhő állagú top 10", amiben ott vannak a kedvencek.
Az első hely mondjuk pont vitathatatlan:
Walter M. Miller Jr. - Hozsánna néked, Leibowitz! (Huszonéve a kedvencem, szerintem már marad is).
Aztán a többi kilenc. Hm.
Daniel Keyes - Virágot Algernonnak;
Kurt Vonnegut - Virágvasárnap (írhattam volna a Bajnokok reggelijét is, a Vonnegutot-életművet egynek számolom :-D);
Szilvási Lajos - Szökőév (ez talán az utolsó olyan jelenkori /mármint amikor íródott, akkor volt jelenkori/ regénye, ami nem egyértelműen nyomasztó és haragos - bár azért a tendencia már látszik);
Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés;
Michel Faber - A felszín alatt (hát ez egy súlyos könyv, sok értelmezési réteggel, úgy sci-fi, hogy közben a mélységét tekintve nagyon moralizáló és filozofikus, szerintem érdemes úgy belekezdeni, hogy nem sokat tudsz róla - nekem hónapokkal az olvasás után is fel-felbukkan a fejemben);
James Smythe - A felfedező (ez nem hibátlan regény, és oda kell figyelni közben, de szerintem igazi azta-élmény - feltéve, hogy ebből is csak az alapszituációt ismered);
Bozai Ágota - Tranzit glória (szellemes, ironikus);
Gion Nándor - Műfogsor az égből (ez mondjuk kilóg, mert novellák, mindenesetre van valami utánozhatatlan hangulatuk);
Zsoldos Péter - Távoli tűz (ami miatt a történelmi regényekre is más szemmel nézek).

Kb.
süti beállítások módosítása