Leszögezem, nem szeretek könyvet félbehagyni... alapvetően semmit nem szeretek félbehagyni, de a könyvekkel úgy vagyok, hogy csak kibírok még pár napot/ órát. Aztán van, amikor a józan énem azt mondja, hogy "túl sok könyv, túl kevés idő". Ilyenkor úgy döntök, hogy ám legyen, tényleg van még miből meríteni, jöhet inkább a következő könyv.
Anna Galvada: Vigaszág
Anna az Együtt lehetnénkkel beírta magát a szívembe, azt a könyvet nagy élmény volt olvasni, és biztos még valamikor sort fogok keríteni rá. Így nem volt kérdéses, hogy jó ötlet lenne az évet egy másik könyvével nyitni... hát ez nem jött össze. Annyira bízni akartam benne és kételkedtem magamban, hogy 200 oldalig vergődtem, de utána letettem. Vagyis félre, egy időre, egyszer a végére küzdöm magam. (Voltak olyan kommentek, ahol arra utaltak most fog majd beindulni. Így egyszer, ha már elfelejtem milyen szenvedés volt az eleje, akkor folytatom.)
A könyv több, mint 500 oldalas, és ameddig olvastam, addig zavaros volt, érthetetlen, össze vissza csapongott az írőnő, kapkodott. Már azt se tudtam néha mit hablatyol, hogy most akkor visszaemlékezés van éppen. Lehet túl sokat akart, túl nagyot, nem tudom. Egyelőre nekem ennyi elég volt belőle.
https://moly.hu/konyvek/anna-gavalda-vigaszag
Jodi Picoult: Életszikra
Jodi Picoulttal régóta szemezek, minden könyve rettentő érdekes és kényes témát feszeget. Pont emiatt is szoktam nehezen neki állni, sejtve, hogy ezek a könyvek lehet izgalmasak, de biztos végig feszült leszek, így nem nagy kikapcsolódás. Mindezek ellenére mikor megláttam az Életszikra szép borítóját, akkor gondoltam itt az idő, hogy megismerkedjünk Jodival. Ismét tévedtél Csilla. De Jodi is.
A könyv arról szól, hogy egy férfi bemegy egy abortusz klinikára, és ott túszul ejti az embereket, akik túlélték a lövöldözést. A gondom az volt a könyvvel, hogy az időben visszafelé halad. Így minden kiderül az első vagy második fejezetből (ami jó esetben egy könyv végén szokott kiderülni), és rengeteg karakter volt benne, nem volt időm megkedvelni igazán bármelyiket is, így cseppnyi motivációm sem volt tovább olvasni a könyvet. Lehet még egyszer nekivágok egy Jodi Picoultnak, de másnak azt ajánlom ne ezzel nyissa az ismerkedést vele.
Molyon csak jó véleményeket olvastam a könyvről, de mikor goodreadsen is körbenéztem, akkor megnyugodtam, hogy sokan osztják a véleményemet.
https://moly.hu/konyvek/jodi-picoult-eletszikra
John Irving: Garp szerint a világ
Ezt éltem meg a legnagyobb kudarcomnak. Mégiscsak John Irving...de nem, akkor sem tudtam befejezni a könyvet, ami 520 oldal, de az a fajta 520, ami valójában vagy 700.
Garp édesanyja nem akar férjet, csak gyereket, így egy haldokló katonára mászik rá, hogy ez összejöjjön. Ápolónőként dolgozik, az akció után elszegődik egy iskolához, hogy majd fiát szemmel tarthassa. Miután fia író szeretne lenni, akkor ő is. Hát valahol itt adtam én fel, 100 oldal után.
Nem mondom, hogy rossz könyv, de nekem nem tetszett. Túl részletes volt. És nem volt valami érdekes, már 60. oldalnál úgy voltam, hogy leteszem. Akkor láttam egy kommentben, hogy valaki a 61. oldalon érezte így, de kitartott és a végére nagyon tetszett neki. Így jutottam el a 100. oldal magasságába, de másnap egyszerűen kicsit sem érdekelt hogy alakul Garp vagy anyjának élete. Ezeket nagyjából a fülszövegből is sejteni lehet.
https://moly.hu/konyvek/john-irving-garp-szerint-a-vilag
De nem kenődtem el, egyszerűen nem tetszhet nekem minden könyv a világon. Mondjuk eléggé utána szoktam járni mit olvasok el és erős a szűrő, de ez sem jön be mindig ezek szerint. A lényeg, hogy most jön az egyik legjobb része az olvasásnak: kitalálni mivel folytassam!
