Már nem is emlékszem ez a könyv hogy került a listámra, de sokáig ott volt a bookancs listámon. Egyszer kivettem a könyvtárból, és hónapokig néztem, mikor csak egyszer elhatároztam magam és a kezembe vettem(holott épp olvastam egy másik könyvet). De úgy éreztem most jött el a mi időnk.
A könyv 628 oldal, ha a 450. oldalnál kellett volna pontoznom, akkor max pontot kap, és még egy kis pluszt is. Nagyon nekem való könyvnek bizonyult: én szeretem a könyveket, ahol jól alakulnak a dolgok, szinte tündérmese szintjén, az infantilis énem csípi ezeket. Persze itt helyenként nyomasztó is volt a történet: egyik főszereplője az anorexiás művész Camille 36322 lelki sérüléssel, traumával. Az ő barátja lesz a múlt században ragadt Philibert, aki kissé el van varázsolva és pont ettől is lett ez a könyv varázslatos. Az ő lakótársa Franck, a mocskos szájú séf, és a nagyija pedig Paulette, mindenki kedvence, aki sajnos elkezdett leépülni.
A könyvből film is készült, Audrey Tautouval
Nem éppen vidám alapanyagok, amitől viszont az írónő eladta magát nekem, az az volt, hogy egy ilyen nyomasztó környezetből is egy olvasmányos, lebilincselő, kellemes hangulatú könyvet írt, amit nagy lelkesedéssel olvastam. Nagyon jól éreztem magam a párizsi nagy lakásban, a vidéki házban, tetszett, ahogy összefonódott a karakterek sorsa, helyenként elhomályosult szemmel olvastam.
Sajnos a könyv vége azonban egyrészt kiszámítható, és sok is volt- de lehet csak az én lelkesedésem apadt alább.. Kár volt eddig elnyújtani a sztorit, a kevesebb néha több. Ettől még az írónőt sokra tartom, fogok is tőle még olvasni egészen biztos (olyan lelkesen meséltem páromnak a könyvről, hogy mennyire jó, hogy vett 3 másik könyvet az írónőtől :) )
A könyv érzelmi hangulatát Fredrik Backman könyvekhez tudnám hasonlítani (Az ember, akit Ovénak hívnak szerzője). így bátran ajánlom ezt a könyvet mindnekinek, és nagyon örülök, hogy hirtelen a kezembe kaptam és elolvastam.
