Ez a szép borító már többször a kezembe akadt a könyvesboltban, de ahányszor elkezdtem olvasni a fülszöveget, azzal a lendülettel tettem is vissza. De aztán egyre több értékelést olvastam róla, amiből éreztem, hogy bár szomorú történet, nem mindennapi. Így erőt vettem magamon és felkészültem rá, hogy összetörik a szívem.
Lenni 17 éves, gyógyíthatatlan betegséggel fekszik a Május osztályon. A könyv pozitívuma, hogy nem részletezi a betegséget, nem ezzel próbál hatást kiváltani belőlünk. Hanem Lenni személyiségével, aki egy élettel teli, talpra esett lány és nem fél megkérdezni, ami a fejében jár. Még ha ezzel időnként kellemetlen helyzetbe hoz is másokat, őt csak az igazság érdekli. A könyv elején máris kérdőre vonja Arthur atyát, és én már itt a legelején tudtam, hogy ez egy szuper könyv és feltehetőleg kedvenc lesz.
Margot 83 éves, a kórházban ismerkedik meg Lennivel. Ő is látja, hogy különleges lányról van szó, és hamar kötődés alakul ki köztük. Ekkor jön Lenninek egy remek ötlete: ketten együtt készítsenek 100 képet, az életük száz évéről. Eközben meg is osztják egymással a történetüket. Így párhuzamosan megismerjük Lenni rövid életét, és Margot kalandokkal teli és mozgalmas útját.
Bár az alap történet szomorú, és nem fogok szépíteni, be kell készíteni a zsepit, mégis azt mondom, hogy nem érdemes emiatt kihagyni ezt a könyvet. Annyira szép és megható! Lenni ereje, bátorsága és érettsége üdítő! Margot élete pedig tele fordulatokkal és a végén drukkolhatunk érte!
Az utolsó szakasznál már azt se tudtam, hogy hüppögjek vagy szipogjak, hogy a férjem ne hallja meg, hogy pityergek ( persze meghallotta). De nemcsak a szomorúság miatt... többször a szépség érintett meg.
