Az első rész értékelésénél ezt írtam: "Nem tudom Böszörményi Gyula időutazó vagy egy zseni, de úgy írta le a századforduló Budapestjét, mintha magam is ott állnék..." Ez most is megfogalmazódott bennem, és úgy láttam az értékeléseket olvasva, hogy mindenki szuperlatívuszokban beszél róla. Döntöttem, és a zseni mellett voksolok. Mélységesen tisztelem, mikor egy könyv mögött ilyen háttérmunka lakozik: nemcsak a leírásokkal teremt hangulatot, de a szóhasználattal, és mindaz a tény, hogy igaz történeteket font egybe fantáziával! Ilyet akkor éreztem, mikor Umberto Eco-tól olvastam a Rózsa nevét. Emelem kalapom - bár egy hölgy nem csinál ilyet! De értitek!

És a könyvről: hát az szuper!

Rudnay rendőrfőkapitány egy vastag paksamétával keresi fel a bárót: megoldatlan gyilkossági ügyek. Ezúttal segítőtársa is lesz Mili személyében, hogy felgöngyölítsék az ügyeket. Emellett párhuzamosan halad a másik Hangay lány története is, akit végre Budapestre sodor az élet, de nem jó kezekbe.

Eleinte kicsit nehezen rázódtam vissza a történetbe, aztán már csak azt vettem észre, hogy minden fejezet végén úgy voltam, hogy na ne már, mi lesz itt? Az első rész hangulatot teremtett, ebben viszont az izgalmak a tetőfokára hágtak, jó volt a krimi és nyomozás, a személyes drámák és a kis romantika, ami annyira sejtelmes volt, nagyon jól el lett találva az egyensúly.

A végén kicsit csodálkoztam, hogy a báró nem rohan Millihez, hogy elmesélje mit látott, de biztos vagyok benne, hogy a folytatásból ezt is megértem. Kizárt, hogy ne legyen jó oka.

Az utószó ( amikért nem szoktam rajongani általában), jelen esetben igazán hasznos volt! Megtudni, hogy a könyvben szereplő gyilkosságok valóban megtörténtek, még közelebb hozta a történetet.

https://moly.hu/konyvek/boszormenyi-gyula-a-rudnay-gyilkossagok