Nagy várakozással vágtam neki a könyvnek: molyon durván magas százaléka van az egész sorozatnak, a borító egyedülálló és csodaszép, plusz egy kis krimi mindig jöhet.
Viszonylag már a könyv elején értettem a regény sikerét: a hangulat varázslatos és magával ragadó. Nem tudom Böszörményi Gyula időutazó vagy egy zseni, de úgy írta le a századforduló Budapestjét, mintha magam is ott állnék, láttam mindent, hallottam, ismerősek lettek a kor emberei.
A 16 éves Hangay Emma Budapestre érkezik 1896-ban, hogy részt vehessen az ezeréves Magyarország Ünnepség sorozaton. Rokonainál száll meg, akik épphogy megtűrik, és az édesapjából minden pénzt kisarcolnak a lány "ellátására". Emmának azonban nyoma vész, elrabolják.
Évekkel később édesapja üzenetet kap, amit nem más adott fel, mint maga Emma. Bár az üzenetet késve kézbesítik, húga, Mili kisasszony máris keresésére indul. Morc rokonainál talál ő is szállást, vakmerősége és bátorsága miatt útjai keresztezi Ambrózy báróét, aki bár mogorva és zsémbes, Mili kisasszony egyedüli lehetősége, hogy túléljen és megtalálja testvérét.
Lassan olvastam a könyvet, de nem azért mert ne lett volna jó, vagy izgalmas. Ez az a fajta könyv, amit nem szerettem volna este hulla fáradtan, gyakran pislogva olvasni. Érteni akartam, kiélvezni, átélni.
Párhuzamosan olvashatjuk Emma és Mili kisasszony történetét: a lányok talpraesettek, kiállnak magukért, és korukra (és a korszakra) nem jellemző bátorsággal viselkednek. Mindig egy kicsivel többet tudunk meg, ahogy halad a történet, de a könyv végén koppantam egy nagyot, hát ennek annyira nyitott a vége, hogy azt elmondani sem lehet, ide nekem a folytatást!
https://moly.hu/konyvek/boszormenyi-gyula-leanyrablas-budapesten
