Mary Kay Andrewsban eddig nem kellett csalódjak. A Víkendezőkkel nyert meg magának, Az élet virágos oldalával megerősítette bennem, hogy működik a recept, amit használ. A Csajos esték az eddigi legnagyobb kedvencem tőle. A borítók megadják az alaphangulatot a könyvhöz, öröm rájuk nézni.
Főszereplői mindig nehéz sorsú nők, akiknek előről kell kezdenie mindent, de rájönnek milyen erősek, barátokat szereznek és felülkerekednek a nehézségeken. Bár ez adja a könyv vázát, a történetek mégis mind egyediek, kicsit megfűszerezve olyannal, amit eddig nem olvastam tőle.
A Dagály Klub is telitalálat volt, az elejétől kezdve mindjárt lekötött. Szép lassan csordogáltunk bele a történetbe: megismerjük Brooke-ot, aki egyedülálló anyaként neveli gyermekét, próbálja építgetni karrierjét, mígnem egy nap érdekes megkeresést kap. A 99 éves Josephine szeretné megmenteni kis szigetét, és gondoskodni róla, hogy jó kezekben legyen, miután ő már nem lesz. Brooke nem is érti miért őt kérte fel, hiszen nem annyira sikeres ügyvéd. Megbizatása abból áll, hogy kerítse elő régi barátnőit, vagy korukat tekintve a legközelebbi rokonaikat.
Így ismerjük meg Lizziet, Feliciát és Varinát. Mivel érdekellentét állhat fent az örökösödés kapcsán, Brooke megkéri régi főnökét Gabe-t, hogy segítsen az ügyben. A korkulönbség dacára valami alakul köztük, ekkor azonban előkerül Brooke volt barátja is.
Ahogy haladnak az üggyel, a múlt szálait is kezdik felgöngyölíteni. Kiderül mi történt 1941-ben a barátnőkkel, Russellel, és hogy ki is valóban Josephine rokona, aki jogos utódja lehet a szigetnek.
Pont erre a könyvre volt most szükségem: izgalmas, romantikus és fordulatos, remek kikapcsolódás.
