Mary Kay Andrews nem tud lekerülni a kedvenc szerzőim listájáról. A Víkendezőkkel felkerült, Az élet virágos oldalával ott maradt és most a Csajos estékkel végképp bebetonozta magát. Szó se róla, egystílű kicsit, vagyis mindig van egy happy élet, ami fenekestül felfordul, aztán arra jön még egy rakat gond, de a végére megbírkózik vele főhősünk. Engem nem zavar, hogy ilyen, mert nem egy kaptafára mennek a sztorik, nem unalmasak. Egy krimi író sem lesz azért kevesebb, csak mert krimiket ír.
Grace, menő blogger boldogan él férjével Floridában, egy 600 nm-es házban, és megadatott neki, amit mindenki szeretne: a hobbija a munkája, és meg is élnek belőle, olyannyira, hogy férje is csatlakozott a vállalkozáshoz, feladva munkáját.
A fülszöveg kicsit sokat elárul a könyvről, de ezek ellenére is érdekes volt: Grace rajtakapja férjét, amint megcsalja a saját asszisztensével, sokkos állapotban otthagyja a házukat, az anyjához költözik. Férje azonban megmutatja a foga fehérjét: kizárja a házukból, letiltja a bankszámlájukat, sőt, még a saját blogjához sem férhet hozzá Grace. Ha ez mind nem volna elég, a bírójuk nőgyülőlő, aki 6 hetes kezelésre kötelezi Grace-t, mielőtt kimondják a válást. Ezen a szálon egy kis nyomozás veszi kezdetét, úgy tűnik a bírónak vaj van a füle mögött.
Bár tudtam mire számíthatok, sokszor elég ideges lettem a könyv első egynegyedében, haragudtam minden férfira (páromnak emiatt lett pár kellemetlen estéje :) ), azon voltam, ez így nem lesz kikapcsolódás, ha nekem felmegy az agyvízem olvasás közben.
Viszont nem kell félteni az írót, meg engem se, helyreállt a rend. Megismerhettük Wyatt-et, aki a kezelésre ítélt csoport egyetlen férfitagja, az apját és fiát, akik mind hasonlóan Wyatthez csupa szív emberek. A csoport tagjai összekovácsolódnak, barátságok alakulnak ki.
Grace megpróbál új blogot indítani, de persze exe ennek is az útjába áll. Ahányszor padlót fog, annyiszor felkel, és teszi a dolgát. Mindig van, aki lök rajta: Kicsi, a Mandevilla úti ház, Wyatt és a barátai, sok szerethető karakter.
Tetszett az a morális mondanivaló is, hogy a pénz bár jó ha van, néha az ember képtelen hülyeségekre költi, pazarolja, holott kevesebbel is be lehet érni, és úgy is lehet boldogulni.
Olvasva a könyvet az ember elhiszi, hogy mindenből fel lehet állni, csak menni kell, csinálni kell, ha nehéz akkor sem szabad összeomolni, és végül mindenki elnyeri méltó jutalmát. Ha valaki olyan szakaszhoz ér az életében, hogy újrakezd bármit, mindenképp olvasson el egy Mary Kay Andrews könyvet.
