Ez a második könyvem Siennától, és kijelenthetem, hogy nagyon szeretem. Az első a Lefelé a folyón volt, ami egy krimi, ez pedig egy romantikus darab. Mindkét stílusban remekelt, nem egy kaptafára készültek, az már biztos.
Azt se tudom hol kezdjem, ódákat tudnék zengeni erről a könyvről: 5-6 éve kezdtem el (újra) zongorázni, így a téma a szívemhez közel álló volt.
Carla Bécsbe költözik üzletember férjével, és hamarosan felfigyel egy zongortistára, aki teljesen elvarázsolja. Szeretné támogatni a művészeti alapítványával, és bár nem sokat vár cserébe, csak zongora órákat a férfitól, Patrick nem adja könnyen magát.
A férfi kemény, érzéketlen és erősen előítéletes, nem érdekli semmi. Egyedül talán készülő szimfóniája tud még hatást gyakorolni rá.
A közös munka folyamán kezd rés keletkezni Patrick vastag pajzsán.
A zene szeretete mellett emberségből is kapunk egy kis leckét, erőt ad, hogy kitartsunk a legnehezebb időkben - reményt sugall, és hangsúlyozza a helyes értékrend fontosságát.
Magával ragadott a szenvedély, a tiszta szív. Két megtört lélek próbál még hinni és bízni. A könyv elején sok volt a drog és a bunkózás, nem hittem hogy pár oldallal később már le sem bírom tenni a könyvet. Majdnem a végére értem egy nap alatt.
Tetszett at összetartás és összetartozás. A végétől féltem, de nagyon elegáns lett, és szépen eltalálta az arany középutat. Nem lett tragédia, se nem romi lávsztori. Kicsit ránk is van bízva, ki mit szeretne belelátni.
