A vétkes folytatása, és abszolút megállta a helyét ez a kötet is. Nagyon vártam, hogy olvashassam, és meglepően gyorsan sikerült a könyv végére érnem, faltam a lapokat. (Mivel ez már régebben volt, kotorásznom kell az emlékeim között mi is volt a benyomásom akkoriban- kicsit lemaradásban vagyok a bloggal, olvasással, mindennel.)

Az is motivált, hogy a kötet, amit a kezemben tartottam, az írónő dedikálásával volt ellátva, ami adott egy extra löketet, mert látva élőben ezt a mosolygó nőt, értettem, hogy születnek a szívemhez közel álló karakterei, az emberi jóság árad a könyveiből (és belőle is).

A könyv végig izgalmas volt, a feszültésg a tetőfokon, bár néha éreztem, hogy "na ne már"... ennyire szerencsés véletlen, menekülés, nem volt túl reális, hogy ennyi minden galibából kimászik Celestine. És persze az ellenkezője is sok volt, hogy mindenki kiakarja használni, és hátba támadja.

Volt romantikus szál is a könyvben, nem tudtam kinek drukkoljak (titokban persze végig Carricknek- de tett róla Cecelia, hogy elbizonytalanodjak már mindenben). 

Celestine ebben a részben is kiállt az elvei mellett, és felveszi a kesztyűt a tökéletes világgal szemben, igazi amazon lett belőle, úgy, hogy észre sem veszi a változását, vezetővé növi ki magát. Folyamatos menekülés, elkapás,menekülés-elkapás...  Közben többször lett volna lehetősége kilépni, de nem alkudott meg senkivel, ment tovább, mégha nem is tudta pontosan mi lesz a vége, érezte, hogy ezt kell tennie.

Mindenkinek bártan ajánlom ezt a történtetet, és biztos, hogy ha Cecelia megint jön Magyarországra, én ismét ott leszek!

https://moly.hu/konyvek/cecelia-ahern-a-tokeletes