Ez volt az egyik könyv idén, amit nagyon vártam már, hogy olvashassak és nagy reményekkel is vágtam bele. A borító szuper, a fülszöveg izgi és a vélemények is azt sugallják, hogy: hajrá, olvasd máááár!
Linus munkája, mint a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa, hogy kivizsgálja az árvaházakat, valóban jól bánnak-e a gyerekekkel. A folyamatnak csak azt a részét ismeri, amit lát, így nem tudja az ő véleményezése után mi is történik. Mindennapjai egyhangúak, szürkék: munka után megy haza, ahol a cicája várja, és a városban folyton esik. Egy napon aztán berendeli a Felső Vezetés: kap egy szigorúan titkos megbízatást. A Marsyas szigeten áll egy árvaház, azt kell kivizsgálja. Ott viszont különleges gyerekek laknak: a gnóm- aki szeret kertészkedni, Phee- aki tündér, a sárkánymadár- aki szeret kincset gyűjteni, egy zöld paca - akinek a legnagyobb álma, hogy londiner legyen, az alakváltó törpespicc- aki félős, és Lucy- az Antikrisztus.
-Fogalmam sincs, hogy mi folyik itt - mormolta Linus. - Még azt se tudom biztosan, hogy itt vagyok.
- Ó ,igen felelte Ms.Rágógumi együttérző hangon. - Könnyen lehet, hogy egzisztenciális válságon megy át. De arra kérem, máshol menjen át rajta!
Nagyon könnyed humor húzódik meg a nagyon is komoly mondanivaló mellett. Az LMBTQ vonalon túl az elfogadás fontossága, az előítéletek - és azok kihatása az emberre, ha megbélyegzik őket.
Linus megjelenik a szigeten, mindenki tart tőle, hogy fog dönteni a sorsuk felől. Annyit kérnek, hogy nyitottan álljon hozzájuk.
– Talán mindannyian lehetnénk gonosztevők – indítványozta Chauncey.
– Azt sem tudod, hogy kell rossznak lenni! – szólt rá Talia. – Te túl rendes vagy.
– Nem! Tudok rossz lenni! Ezt figyeljétek! – kiabálta Chauncey, azzal ide-oda forgatta a szemét, míg végül Linusra szegezte, és tovább beszélt: – Mr. Baker! A jövő héten nem mosom ki a ruháját. Muhahahaha!
Aztán azt veszi észre, hogy az ahogy telik az egy hónapos kiküldetése, egyre jobban levetkőzi a profi hozzáállást, a távolságtartást, és ez a sok szerethető gyerkőc belopózik a szívébe.
- És maga szereti a színeket?
- Igen, nagyon! - vágta rá Linus. - Apró dolog ez, de azt hiszem, az apró dolgok is lehetnek fontosak.
Szerettem olvasni: a karakterfejlődés, az emberi kapcsolatok, ahogy szép lassan megnyílnak egymás előtt, és láthatjuk mindenkinek a jó/ szerethető oldalát. Lucy keménykedésén is jókat derültem, de összességében: sokat mosolyogtam a könyvön, vagy melengette a szívem a történet és néha csak úgy keblemre öleltem volna a szereplőket.
Biztos remek kis film lenne belőle!
– Amikor eltörik valami – mondta ekkor halkan –, még össze tudod rakni. Lehet, hogy nem lesz hibátlan, lehet, hogy nem fog úgy működni, mint előtte, de ez nem jelenti azt, hogy többé nem lesz használható.
