Egy igazi időtálló klasszikus, amit mindenki ismer, tudja mi is az "A kis herceg", mégha nem is olvasta. 1943-ban íródott, de abszolút nem évült el a mondanivalója ennyi év alatt sem. Több száz nyelvre és dialektusra lefordították, számos adaptációja készült. (Ne lepődjünk meg, ha bizonyos ismert idézetet más köntösben találunk: magyarra is több fordítása létezik.) Mi a 78 éve tartó siker titka?
Ha valaki hagyja, hogy megszelídítsék, azt is vállalja, hogy sírás lesz a vége…
Olvasva a véleményeket, azt tapasztaltam ez egy megosztó könyv: sokan azt mondják, ez egy életvezetési tanácsadó, sokan nem értik miért ez a nagy felhajtás körülötte. Aztán van még egy (kis) csoport, ahova én is tartozom: úgy gondolom felnőtt korban tanácsos egyszer mindenképpen elolvasni, akár többször is. Legalábbis én ezt tervezem. Sokkolóan nagy igazságokat tálal- egyszerű köntösben- amik a szemünk előtt vannak, csak már nem látjuk a fától az erdőt. Nem emlékszem mikor jelöltem be ennyi idézetet egy könyvből, mint ebből.
"A többiek, a király, a hiú, az üzletember és az iszákos mind megvetnék ezt az embert- gondolta a kis herceg, miközben folytatta útját-,pedig ő az egyetlen, aki nem tűnik nevetségesnek számomra. Talán azért, mert mással is törődik, nem csak önmagával."
Olvasás közben 4 érzés volt bennem: először egy lelkes izgalom, hogy is fog most ez tetszeni nekem. (Utoljára fiatalon olvastam, és akkor nem ütött azért akkorát.) Kíváncsiság a történet irányában, mi is lesz végül kettejük sorsa. Folyamatosan jött a meglepődés és rácsodálkozás erre a sok igazságra, amit fiatalon nem vettem észre. És végül a szomorúság. Nem tehettem ellene.
- Merre találom az embereket? - kérdezte végül a kis herceg.- Olyan magányos itt az ember a sivatagban.
- Az emberek között is ugyanilyen magányos - mondta a kígyó.
Nem vagyok filozófus, hogy belemenjek és elemezzem a mélyebb jelentéseket. Egyesek szerint erre csak úgy kell tekinteni, mint egy mese. Valaki szerint a kis herceg Exupéry gyermeki énje, a rózsa a feleségére utal. Szerintem mindenki olvassa és találja meg a saját maga értelmezését közben. Talán pont ez a jó, hogy mást látunk benne.
- Igen - mondta a róka. - Egyelőre nem vagy több számomra, mint egy a sok százezer ugyanolyan kisfiú közül. És nincs rád szükségem, mint ahogy neked sincs szükséged rám. Számodra én is csak egy vagyok a sok százezer ugyanolyan róka közül. De ha megszelídítesz, akkor már szükségünk lesz egymásra. Számomra te leszel az egyetlen kisfiú a világon, és én is az egyetlen róka leszek számodra a világon…
Azt hiszem az nem használ a könyvnek, hogy helyenként kicsit "túltolják". Nekem az osztályomban a "jól csak a szívével lát az ember" idézet volt a falon, sok éven át. 10 éves koromban aranyos dolognak gondoltam ezt, de elcsépelt lett, és korántsem álltam készen megérteni ezt a könyvet.
– Légy szíves, szelídíts meg! – mondta.
– Kész örömest – mondta a kis herceg –, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
A könyv nyelvtanulásnak sem utolsó: párhuzamosan olvastam franciául és magyarul, és adott egy kis sikerélményt. Viszonylag rövid mondatok vannak.
Szépek vagytok, de üresek. Senki nem halna meg értetek. Egy közönséges járókelő persze azt hihetné, hogy az én rózsám is ugyanolyan, mint ti vagytok. Pedig ő fontosabb számomra, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntöztem. Mert neki hoztam burát meg szélfogót, hogy megóvjam. Mert az ő leveleiről távolítottam el a hernyókat (csak kettőt- hármat hagytam meg...a lepkék miatt). Mert az ő panaszkodását vagy épp dicsekvését hallgattam, és az ő hallgatásától szorult össze a szívem. Mert ő az én rózsám.
Hát visszanézve most az írásom, lehet mégiscsak az első csoportba tartozom, aki rajong a könyvért :) Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer legalább olvassa el ezt a könyvet.
– Máris visszajöttek? – kérdezte a kis herceg.
– Ezek nem ugyanazok – mondta a váltóőr. – Ez egy ellenvonat.
– Nem érezték jól magukat ott, ahol voltak?
– Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van – mondta a váltóőr.
