A borító többször szemet szúrt, de valahogy a történet sosem kapott el annyira, hogy belekezdjek. Nem bántam meg, hogy olvastam, és voltak dolgok, amik tetszettek a könyvben, de már így pár nap távlatából is nagyon megkoptak az emlékek, nem érintett mélyen.
Féltem, hogy két ilyen konfliktus forrás, mint a biszexualitás, vagy a mormon vallás sok lesz egy könyvbe.
Tanner 3 éve költözött a napfényes és nyitott Kaliforniából a mormonok lakta Provóba. Ez amiatt is kellemetlen, mert az ő szülei kiléptek az egyházból. És hát az sem segít, hogy Tanner biszexuális, amit az egyház nem néz jó szemmel. Végzős a gimiben, a barátnője rábeszéli, hogy vegye fel tantárgynak a Szemináriumot, a nagybetűs órát, ahol az lesz a feladat, hogy könyvet kell írni. (Szeretek könyvekben írásról, olvasásról, könyvekről - bármi ezzel kapcsolatosról olvasni.)
Van egy meglepetés is: felkérték tanársegédnek Sebastiant, aki az előző évben sikerrel végezte el a kurzust. Tanner nem igazán halad a könyvírással, így elkél a plusz figyelem és segítség Sebastiantól. Ez jó is meg rossz is, hisz van, aki átnézze a vázlatait, de Seb mormon, az apukája a helyi püspök, és Tanner nem tud nem a fiúra gondolni.
Nem arra volt kihegyezve a könyv, hogy egy fiú beleszeret egy fiúba, hanem magára az érzésre, és arra, hogy milyen az, mikor az egész nem helyes, vagy a körülmények nem teszik lehetővé/megnehezítik, hogy beteljesedjen. De mégis ott van az egész a felszín alatt, nem lehet nem tudomást venni róla.
Bírtam Tanner szüleit, jópofa volt az elfogadásuk, és azt mindig szívesen olvasom, ha a szülők ennyire szívükön viselik a gyermekük sorsát.
