Kimberley Freeman-től több könyv is várakozik a polcomon, nem is tudom miért halogattam eddig, hogy belevágjak bármelyikbe is. Jó persze tudom miért vártam, féltem, hogy túl romi lesz, de annyival másabb volt... Örülök, hogy olvastam, rég volt szerencsém ilyen jó történethez, amit ennyire szerettem volna. Nem szoktam újra olvasni könyveket (hisz annyi könyv van és oly kevés idő), de remélem idővel elhalványul a könyv emléke és újra átélhetem az élményt.

A történet 2 szálon fut: (jelenben) Emma úgy érzi mindene megvan: barát, sikeres karrier mint balerina, nyüzsgő élet a londoni forgatagban. Rövid idő leforgása alatt minden a feje tetejére áll: egy baleset miatt veszélybe kerül a karrierje, barátja szakít vele és a nagyvárosi élet is egészen más lesz így. Hazautazik Ausztráliába, ahol egy olyan kaland várja, amire nem számított.

(Múlt) Beattie élete nem könnyű: egy nős férfibe szerelmes, akitől gyermeke is születik, márpedig akkoriban (30as évek) ezt nem nézték jó szemmel. Így nehéz döntéseket kellett meghozzon, de nem fordultak jobbra a dolgok. 

Megrázó könyv, kemény élethelyzetekkel, időnként egész bosszús voltam (pl faji diszkrimináció, alkoholista dorbézoló férj, idióta előítéletes emberek). Volt egy pont, ahol már könnyes lett a szemem, és roppant hálás voltam az írónőnek, hogy véget ért a fejezet, és nem feszegeti tovább azt a részt. Átmehetett volna hatásvadászba, de nem tette...

Mi volt csodás ebben a könyvben? Egyszerűen erőt adott, hogy mindig meg kell küzdeni mindennel, érdemes és képesek vagyunk rá, mindig van kiút. És ha valami nehéz, akkor sem vagyunk egyedül.

Továbbá a tasmániai táj, hangulat, hát nyomban repülőre szállnék én is! (Ami nálam nagy szó, mert félek a repüléstől.) Imádom az ilyen történeteket, ahol vár ránk egy szép ház, vadregényes táj, egy rendes pasi és egy kis rejtély. (Kicsit erre a filmre emlékeztet a hangulata.)

A cím (legalábbis a fordítás), a borító (ami amúgy szép), a fülszöveg és a címkék egy egész más történetet sejtetnek, de ez a könyv sokkal több annál.   moly link