Hát wow! Azt se tudom, hogy kezdjek neki! Már nagyon régóta várólistámon volt ez a könyv, ami fura, mert általában amit sokáig nincs kedvem elolvasni, azt törlöm. De ezt valahogy sosem tudtam, mindig mozgatta a fantáziám hogy kerülnek pókok egy sci-fibe, és úgy általában a történet is érdekelt.
Ez a könyv nem semmi... Azon túl, hogy a két szálon futó rövid kis fejezetek olvastatják magukat (hiába 600 oldal a könyv), izgalmas, kicsit nyomasztó a sztori, ami még egy darabig motoszkál a fejünkben olvasás után is.
Egy űrhajónyi (bárkányi) ember megindul a Földről, "rakománnyal" felvértezve, hogy miután azt sikeresen elpusztították, lakható bolygó után nézzenek. Van is egy "zöld" bolygó, amit korábban már élhetővé tettek az embereknek, azonban valami nem stimmel, nem lehet oda bejutni.
Avrana Kern egy korábbi időszakban elindított egy kisérletet: majmokat szállított a "zöld" bolygóra, hogy nanovírussal felgyorsítsa a fejlődésüket és megnézze hova jutnak, mennyire gyorsan jutnak el egy bizonyos szintre. Ez azonban félresiklik, és nem azoknak az állatoknak jut a vírusból, akiknek szánták.
A "zöld" bolygón Portia probálja megérteni a világot, miért mennek úgy a dolgok, ahogy, mi van a területükön túl. A folyamatos tudás- és kalandvágya elvezeti új népekhez, új fajokhoz, gyarapodáshoz, növekedéshez.
Érdekes jellemrajz: az ember bárhova megy, a pusztítást hagyja maga után, nem tud másban gondolkozni, ahelyett, hogy építkezne. A végén egész meghasonlottam, nem tudtam kinek drukkoljak: alapvetően az embereknek probáltam, de nagyon elszomorodtam, mikor az ellenfél közül valakinek baja lett. A vége igazán tanulságos. Fura egy könyv, érdekes hatással volt rám, az tuti. És bár nem sok sci-fit olvasok, ez nagyon tetszett! Így bátran ajánlom azoknak is, akik nem sci-fi rajongók.
