Korábban többször szembejött velem ez a könyv, de már tartok a cuki muki állatos könyvektől, ért némi csalódás (plusz itt a fülszöveg sem igazán segített). Még szerencse, hogy azért meg lehet engem győzni, így egy kihívás kapcsán, (és olvasva az értékeléseket), adtam egy esélyt Alfie-nak. Ha már a kutyusunkat is így hívják, akkor meg pláne.   

Miután gazdája meghal, és nem marad más lehetőség, mint a menhely, Alfie nyakába veszi a várost, és megindul egy új élet reményében. Nehéz napok következnek az utcán, mire megtalálja az Edgar Road-ot, ami remek helynek ígérkezik. Azt a stratégiát követi, hogy csak az új lakókhoz szegődik oda (ezt a logikát nem egészen értettem): így ismeri meg Claire-t, aki folyton sír és szomorú, Jonathan-t, aki feszült, Polly-t és Franceskát, akik magányosak és elesettek. 

Hogy még egyszer ne kerüljön az utcára, úgy okoskodik Alfie, nem árt, ha több helyet is az otthonának nevezhet, így próbál mind a 4 házhoz kötődni. Ragaszkodásával, jó szándékával és segítségével a dolgok lassan elkezdenek változni, jobbra fordulni mindegyik családnál. 

Aranyos volt, hogy végig Alfie szemszögéből láttuk az eseményeket, ami bár időnként kicsit meseszerű volt- de nekem per pillanat pont ilyen szívmelengető történetre volt szükségem. 

Az első cicám- Filpó- szintén egy ritka értelmes cicus volt: sétált mellettem mint egy kutyus, ha utaztunk ki- be pattant a hordozójából, a vonaton órákat aludt nyugisan az ülésen; mikor kiengedtem a lakásból, egy szóra mindig visszajött, így nem volt annyira nehéz elhinnem, hogy létezik ilyen okos cica, mint Alfie.   

https://moly.hu/konyvek/rachel-wells-mindenki-macskaja-alfie