Idén megembereltem magam, és elkezdtem ismerkedni (kortárs) magyar szerzőkkel, emiatt- és hát e borítón is megakadt a szemem- került fel a listámra ez a könyv. A címet nem igazán tudtam hova tenni, de valahogy a borítóval egyben volt.
Léna, az 50-es éveiben járó tanárnő élete nem valami boldog. A házassága lapos (üres), a férje mindig is csalta. És mivel Léna tudja, hogy ez az ő hibája is, beletörődött a dologba. A férje igyekezett hihetően tálalni, miért kell esténként elmennie, Léna pedig úgy tett, mint aki ezt elhiszi. Működött a rendszer....mégha elcseszett is volt.
Sajnos ezt a fokú mártíromságot nem tudom megérteni, ráfogni a gyerekre, hogy neki jobb így (ezt ki mondta, hogy jobb?)... és hát Zsú már 20 éves. Rá még visszatérek... ostoba egy teremtés.
Robi, bár nem hűséges, azért a bajban lehet rá számítani: mikor Léna apukája rosszul lesz, komoly döntést kell meghozni az ápolásáról, szó nélkül odateszi magát. Viszont ha valami hiányzik egy kapcsolatból, nagyon, akkor azt előbb utóbb megtalálja az ember máshol, Léna sincs ezzel másképp: megismerkedik Andrással. Aki olyan érzéseket vált ki belőle testileg - lelkileg, amilyeneket Robi sosem tudott.
Innentől jön a dilemma: szabad-e Lénának boldognak lenni?... Aztán egy kissé erőltetett esemény folytán feláldozza magát Léna ismét, mint mindig, megy az önmarcangolás és dráma. Ebben remek társa lesz lánya Zsú, aki folyton az anyját vádolja. Az oké, ha egy 6 éves gyerek nem látja át a család dinamikáját, de egy 20 éves?
A történet lekötött, érdekelt, gyorsan haladtam vele, tetszett a realitása, hétköznapisága. Sokan vannak rossz kapcsolatban, akik nem mernek/tudnak kilépni belőle, vélt vagy valós indokok miatt. Pont emiatt éreztem hitelesnek ezt a könyvet: az újrakezdés nehezebb, mint maradni a megszokott rosszban.
