Szívem szerint csak ennyit írnék, hogy: "nem, nem és nem!"
Eddig két könyvét olvastam Haddonnak: A kutya különös esete az éjszakában-t és a Valami baj van-t. Mindkettőt 5 csillagra értékeltem, és annyira tetszettek, hogy tűkön ültem, mikor megtudtam, hogy jön a következő könyve magyarul. Lestem a megjelenés dátumát, és rögtön le is csaptam a könyvesboltban erre a szép borítóra. (Akkor még nem tudtam mi vár rám...)
Mondjuk a fülszövegtől nem dobtam hátast, de mivel bíztam Haddonban, nem gyanakodtam. Kellett volna.
Spoiler: A könyv eleje egész érthető, bár mellbevágó: Angelica anyukája meghal szüléskor, az apja pedig hát egészen beteges módon szereti, félti a lányát. Olyannyira, hogy nem illő dolgokat tesz vele. Gyerekkorától, rendszeresen. Erről tudnak többen is, de mindenki süket néma.
Darius, a műkereskedő az első, aki úgy érzi meg kell mentse a lányt, de az apja üldözőbe veszi. Igen, még itt is értettem a történet, bár viszonylag az elején vagyunk. Darius a Delfin fedélzetén menekül, és egyszer csak Pericles lesz belőle, az ókori Görögországban. Itt kicsit ráncoltam a szemöldököm, de olvastam tovább.
Ennek a hajós résznek az elejét nem nagyon értettem, untam is, biztos, hogy félbe is hagytam volna a könyvet, ha nem Haddon írja. De így kitarottam. Biztos van / lesz ennek értelme, gondoltam.
Na akkor innentől nagyrészt ez az ókori szál van, megtoldva időnként pár bekezdéssel Angelica romló állapotáról.
Ókori szálba nem megyek bele, mutat némi párhuzamot a jelenkorival. De itt is akadnak nyomasztó dolgok, viszont azt kell mondjam, felkeltette végül ez a rész az érdeklődésem. Egyrészt emiatt is akartam végigolvasni, és az hajtott még, hogy bíztam benne, hogy a végére érve megvilágosodok, megértek mindent.
Nincs bajom azzal, ha egy könyvet nem értek teljesen, vagy elgondolkoztat, de mikor amiatt kell véleményeket olvassak goodreads-en, hogy egyáltalán megértsem a sztorit, na az már ciki. És az ottani kommentek alapján nem nekem az, hanem a könyvnek. Ehhh.....
