Huh, ez a könyv. Hát nem egy egyszerű darab. Az egész ott kezdődött, hogy már régóta elakartam olvasni Mark Haddontól A kutya különös esete az éjszakábant, mert több mit olvassunk el míg élünk listán találkoztam vele. A könyvtárban azonban nem volt bent, csak a Valami baj van című könyve. Azt kell mondjam, hogy e könyv után nem csodálkozom, hogy erősen ajánlják a könyvét.
Ha a könyv felénél kérdeznek meg, hogy milyen, azt kell mondjam top listás könyv nálam. Nagyon imádtam a könnyed stílusát, humorát, groteszk jeleneteit. A könyv felétől átment nyomasztóba a történet, de így is 5.0.
Egy idézet a megnyerő stílusból: (itt épp azon örlődik George, hogy elmenjen e orvoshoz, Jean a felesége)
Ha nem megy be, akkor Jean meg fogja kérdezni, hol járt. Ráadásul a rendelőből is felhívják majd, hogy miért nem ment el a megbeszélt időpontra. Lehet, hogy Jean veszi fel a telefont.Őt pedig elviszi a rák. És ha Jean megtudja, hogy elbliccelte az orvost, akkor még mérges is lesz, amiért ott haldoklik neki, mégsem tett semmit, hogy megelőzze.
Ha leírom miről szól a könyv, senki se fog futni a könyvtárba, hogy kivegye. George, a középkorú férj/apuka egy nap talál az oldalán valamit, amiről meg van győzödve, hogy rák. Elmegy orvoshoz, ekcéma. Megnyugszik egy kicsit, de aztán jönnek a kételyek, a mi van ha? Lánya eksüvőre készül, amivel nem is lenne gond, ha az illetőtől nem másznának a falra. Fia meleg, saját felesége pedig csalja. Nagyjából ezek a történet mozgató rugói. Ugye , hogy nem tűnik túl izginek? De mégis az. Nem kell agyoncsavarni a történetet, hogy jó legyen. Nekem ez így elég életszagú volt. George-on teljesen urrá lesz a halálfélelem és a pánik, a depresszió mély bugyrait is megjárja. Az volt a benyomásom, hogy George gondját nem veszik komolyan. Végülis, ugye ez a lelki gond elég megfoghatatlan.
A könyv pár oldalas fejezetekre van osztva, így nagyon haladós (hisz még egy és még egy fejezet belefér). Mindegyik fejezet más szemszögéből van: George, a felesége Jean, a gyerekeik. De logikusan és egységesen van felépítve. Magam se tudok rájönni, hogy mi adta ennek a viszonylag egyszerű témájű könyvnek az erejét. Egyrészt az író stílusa lehet a kulcs, másrészt a komoly témák, amiket górcső alá vesz, és hitelesen bemutat. Például felveti, hogy vajon más ember is gondol-e a halálra, és ha igen, hogy nem őrült még bele mindenki. Vagy egy másik idézet:
Így veszik át a fiatalok a világ irányítását. Ezzel a hihetetlen kütyümániával. Míg az ember egyszer csak arra eszmél, hogy a tudása nevetségesen elavult. Famegmunkálás. Fejszámolás. Röhej.
Mindenkinek ajánlom a figyelmébe ezt a könyvet, és az írót is. Engem meggyőzött.
