Idén már egyszer megszakadt a szívem egy árvaházas történet kapcsán (Elrabolt életek), és elképesztett mire nem képesek az emberek a pénzért. Mennyire semmibe tudják venni embertársaikat. Az a könyv idén meg is kapta tőlem a csillagos max pontot. (*5.1*) Kicsit félve is áltam neki ennek a könyvnek, a fülszövegből láttam előre, hogy ez keményebb történet lesz. Ami miatt ez ennyire borzasztó: mindkettő igaz történet alapján készült.
A 15 éves Maggie mindene az édesapja, és a boltjuk. Egész nap eltudna lenni ott, és reméli, egy nap ő vezetheti majd. Az apja angol, így nehezményezi, mikor Maggie a szomszéd szegény francia fiúba szeret bele. Hiába tiltják, Gabriel is viszonozza a lány érzéseit, aki 15 évesen teherbe esik. Nincs más lehetőségük, az apja ultimátumot ad lányának: le kell mondania kislányáról.
Elodie életének első 4 éve nem is olyan rémes, bár az árvaházban van, mivel nem ismer más életet, elfogadja ezt, nincs oka panaszkodni. Viszont bevezetik a Duplessis törvényt: minden árvaházat elmegyógyintézetté nyílvánítanak. Innentől az árvákat is úgy kezelik, mint az elmebetegeket: nincs több tanítás, játék, udvaron szaladgálás. Van helyette begyógyszerezés, munka, brutális bánásmód, erőszak, bántalmazás.
Szívem szakadt meg... nem ritkán pityeredtem olvasás közben, és olyat kívántam mindazokra, akik ezt létrehozták, pártolták, hogy elmondani se tudom.
Maggie idő közben szeretné megtalálni lányát, de a rendszer ellene dolgozik. Férjhez megy, Gabriel megnősül, mindketten új életet kezdtek.
A történetet váltott szemszögben ismerhetjük meg: Elodie és Maggie által. Miután belerázódtam a történetbe, letenni is alig tudtam. Nagyon örülök, hogy Joanna felkarolta ezt a történetet, és megismertette velünk.
Ha azt hinné az ember, ilyen kegyetlenségek nem történtek meg, megszaladt az írónő képzelete, akkor egy részlet a könyvről, a szerzőtől:
Az igazat megvallva a valóságban is megtörtént rettenetes visszaélésekhez képest a regényem még szolidnak mondható.
https://moly.hu/konyvek/joanna-goodman-elveszett-lelkek-otthona
