Régóta szemeztem a könnyvel, és hátborzongató volt most olvasni, így a jelenlegi pandémiás helyzetben.

Izland egyik napról a másikra elszigetelődik a világtól, nem tudni miért, de nincs internet, nem élnek a nemzetközi telefonvonalak, repülők/ hajók nem érkeznek. Félelmetesen valóságos képet fest, mi történik ilyenkor.

Először az ember még nem pánikol, gondolja ez valami átmeneti helyzet. Aztán elkezd akklimatizálódni, hisz enni, inni még kell, vannak szükségletek. De az árukészletek fogynak, munkahelyek szünnek meg, a pénz elértéktelenedik... ismerős? Mikor ment a WC papír, liszt harc idehaza, és a világon mindenhol. Az emberek raktároznak, mindig van, akik jobban járnak és akiknek könnyebb.

Éles határ kezd keletkezni a hatalom és átlagember között. És az átlagemberek között is, ember embernek farkasa, hisz a betegek, gyengék, munkaképtelenek, vagy külföldiek veszélyben vannak: nincs elég élelem, és a hatalomnak döntenie kell... nehéz döntéseket hoznak meg, látszólag könnyedén.

Ilyenkor lesz világos kiben van emberség, sokan megmutatják a foguk fehérjét. És sokan szemethunynak efölött, csak mentsék magukat. Nem tudom milyen lett volna ezt a könyvet tavaly olvasni, most brutálisan félelmetes volt.

Nem volt itt hős, nem jött a Bruce Willis hogy megmentse az embereket. Csak az emberi önzés, és kegyetlen valóság.

https://moly.hu/konyvek/sigridur-hagalin-bjornsdottir-a-sziget