A Csokoládé hangulata egészen elvarázsolt, és még mindig szeretnék eljutni a sorozat 4. részéhez (Az epertolvaj), így szívesen folytattam Vianne történetét.
Az elején kicsit megzavarodtam, mire sikerült képbe kerülnöm, hogy melyik fejezet kiről szól, mert itt 3 szemszögből halljuk a történetet, és időnként kellett pár sor, vagy fél oldal, mire rájöttem, hogy most Vianne, Zozie vagy Anouk a mesélő. (A fejezetek elején levő kis ikon segíthet ebben.)
Vianne és Anouk új életet kezdenek Párizsban Yanne és Annie néven, családjuk 3 főre bővült: Rosette lassan 4 éves lesz. Meghúzzák magukat, nincs mágia sem. Thierry, a háziúr udvarol Yanne-nak, és egyre komolyodik a kapcsolatuk. Ekkor robban be az életükbe Zozie, aki besegít a boltban, vigyáz a gyerekekre és Yanne bizalmasa lesz.
Yanne múltjából is előkerül egy régi ismerős, aki felkavarja az állóvizet.
Eközben fellendül a Chocolaterie, egész nap készül a csokoládé, és Vianne (emiatt is) egyre jobban eltávolodik a lányától, aki már Zoziehoz szalad, hogy elmesélje a napját.
Az első résznél is azt tapasztaltam, és most is, hogy olvasás közben, hogy folyton forró csokit innék. Nem diétázóknak való könyv!
Tetszett, hogy Yanne / Vianne múltjáról sok minden kiderült, szépen haladt a történet, mint egy lassú folyó, kellemes volt az új barátokkal ülni és forró csokizni.
Ami kevésbé tetszett, az a túúúúúúl sok mágia, várázslat, a mindenféle fura nevek, hogy ennek a jelét rajzolta oda, meg amannak a jelét. A kevesebb több lett volna ezekből.
Összességében szívesen fogom folytatni a történetet, igazi békés oázis, ahova Joanne elrepít minket.
