Igen, ez AZ a könyv! A könyv! Amiről a blog a nevét kapta, ami igazi könyvmolyt csinált belőlem.

Egy kihívás kapcsán olvastam újra, de bevallom az utolsó percig vártam vele. Miért? Féltem. Mi lesz, ha nem köt le? Ha nem is olyan jó, mint emlékszem? Azóta azért jó pár könyvet olvastam.

Vakarcsnak látomása van, miszerint el kell hagyniuk a tanyát, mert nagy veszedelem vár rájuk. Legtöbben ezt figyelmen kívül hagyják, Gesztenye azonban komolyan veszi intelmét. Csapatot szerveznek, és egy markonyi bátor nyúl megindul a mezőknek, erdőknek, hogy új, biztonságos tanyát keressenek.

Bevallom, azért ez nem az a könyv, ami annyira felkeltheti az emberek érdeklődését. Oké, nyuszik mennek jobbról balra, nagy a köny mérete, időként még lábjegyzet is van. Szerencsére engem ezek pár évvel ezelőtt és most sem ijesztettek el. 

Lassan indul be a történet, de azon kapjuk magunkat, hogy máris magas pulzussal drukkolunk Bósásért, Gesztenyéért vagy Ezüstért, hogy minden előttük levő akadállyal meg tudjanak bírkózni. Lehet ez olyan apróság (nekünk), hogy átkelnek egy folyón, de lehet olyan harc, amiben komolyan megsérülnek.

Igaz szívű nyuszik, akik még szövetségeseket is tudnak találni Kehár vagy egy egér formájában. Egymás mellett is kiállnak, nem hagynak hátra senkit. Időnként el is feledkeztem, hogy nyulakról olvasok, hisz olyan tulajdonságokról volt szó, amiket sok emberben szívesen látnék. De ilyenkor aztán jött egy mondtat, ami ismét eszembe juttatta, hogy kik is ők. Kotorékot ásnak, legelésznek és megharcolnak a párosodásra alkalmas nőstényért.

Mikor végre elértek az új tanyára, és az ember azt hinné, hogy kicsit megnyugodhatunk, hát akkor kezdődik csak az igazi izgalom. Minden eddiginél nagyobb kalandba vágnak, Efrarába indulnak, ahol Nadálytő generális tartja rémuralma alatt a nyulakat. Na itt már szívem szerint ki se nyitottam volna a könyveket, hadd legelésszenek békében a Watership fennsíkon. De belevágtam, és huhogva, jajgatva, fészkelődve a helyemen olvastam tovább.

A kezdeti belerázódás után végig fenntartja a könyv az érdeklődést, minden mozzanat érdekfeszítő és izgalmas. A tájleírás csodaszép, a nyulak szíve pedig hatalmas.

 Eléggé betáraztam ebből a könyvből: van egy magyar kiadásom, az ünnepi kiadás, amit Aldo Galli illusztrációi díszítenek. Megvettem angolul is, hogy belerázódjak a nyelvezetbe, nevekbe, és így tudjam olvasni majd a kvázi "folytatását: Tales from Watership down. Aztán páromtól is kaptam egy gyönyörű dedikált angol példányt.

Így bármi történik, Gesztenye, Vakarcs, Bósás és az összes többi nyuszi mindig velem lehetnek. Nem szokásom könyvet újra olvasni, vele kivételt tettem és biztos vagyok benne, hogy mikor halvá (nyúl) a történet emléke, elő fogom még venni.

Óriási baklövés ifjúsági könyvnek titulálni. Értem, nyuszikákról szól, de sokkal több ennél. A kalandok és harcok eléggé eldurvulnak, nyomasztó tud lenni a hangulat. És, hogy megértsük El-Ahrairah meséit, a valódi elnyomást Efrarában, az összetartás fontosságát, ehhez fel kell nőni. Örülök, hogy nem gyerekkoromban akadtam a könyvre.

https://moly.hu/konyvek/richard-adams-gesztenye-a-honalapito