Megfogadtam, hogy most igyekszem a kölcsön és könytári könyveimmel haladni, így került sorra az Edenbrooke. Néha engem is meglep, hogy egy borító vagy fülszöveg mennyire félre tud vezetni. Végül ehhez a könyvhöz 24 óra sem kellett.
Marianne Bathban él nagymamájával, ahol rettenetesen unja magát és magányos. Miután az anyukája meghalt, apja külföldre utazott, testvére pedig Londonba. 14 hónap után reménysugár érkezik, Cecily, ikertestvére meghívja Edenbrookba, amitől Marianne majd kicsattan a bőréből. Végre kimozdulhat, társaságban lesz, mindezt csodaszép környezetben.
Az úton azonban megtámadják őket, így megállnak egy fogadónál, ahol egy idegennel kerül közelebbi kapcsolatba. Mit sem sejtve folytatják Edenbrooke felé az útjukat. Aztán elindul az érzelmi hullámvasút. Olyan figyelmet és törődést tapasztal, amiben rég nem volt része. Újra sétálgathat, kedvére élveztehi a tájat, a lovaglást, de valahogy folyton sikerül kellemetlen helyzetbe keverednie. Pedig ezt az egyet kérte a nagyanyja: legyen úrihölgy minden körülmény között.
Testvére egy héttel később érkezik utána, aminek részben örül, mert alig várja, hogy láthassa. De másrészről innentől megváltozik minden és ő ismét háttérbe szorul.
Élveztem Philip és Marianne csipkelődését, a feszütlséget, a romantikus helyzeteket a könyvben és a tájat. Teljesen feldobódtam olvasás közben, kivirultam és drukkoltam, hogy Marienne boldog legyen.
