Ezt a könyvet egy kihívásra kaptam moly-on, és nagyon sokáig halogattam. Alapvetően nem az én világom, ha ez film lett volna, akkor sosem nézem meg. Még szerencse, hogy nem az volt- így elolvastam!
A 15. század végén Ismae kolostorba kerül, ami kész megváltásnak bizonyul apja és férje után, itt szolgálhatja Mortaint (a halál istenét). A kolostorban kitanítják a méregkeverésre és harci eszközökre is, hogy hatásossabban tudja segíteni Mortain akaratát.
Anne hercegnő veszélyben van, ezért Ismae megkapja első küldetését: az udvarba kell utazzon, mint Gavriel Duval jegyese, hogy ott leleplezhesse az árulókat és beteljesítse a kolostor /Mortain parancsait.
Nagy megtiszteltetés ez Ismae-nek, hogy ilyen nemes emberek között lehet, szerencséjére a kolostorban kíváló oktatást kapott, hogy felkészüljön a helyzetre.
Féltem a könyvtől, amikor elkezdtem olvasni, akkor sem hittem, hogy ez nekem tetszeni fog, de gondoltam majd végig szenvedem valahogy, pár hét alatt. De lényegében talán 2-3 délután alatt kiolvastam. A rövid kis fejezetek csak úgy olvastatták magukat. Végig érdekes volt a történet, mindig valami fenn tartotta az érdeklődésem.
Hiába 15. század, hiába az orgyilkos Ismae, mégsem éreztem nyomasztónak a könyvet. Nagyon érzékletesen ír Robin, szinte hallottam a lovak dobogását, mikor vágtáztak.
A trilógia másik két részének a főszereplője nem Ismae, hanem Sybella és Anith, így gondolom nem annyira szoros értelemben vett folytatása ennek, de azért tervezem, hogy olvasom őket is. (Már most is megtenném, ha meglennének...) Fura lesz ezek után most olvasni, kiszakadni ebből a világból.
