Nem igazán tudtam mire számítsak ettől a könyvtől: a címe valami kalandregényt sejtet, a fülszöveg nem visz semerre, egyedül a moly-os értékelések kapcsán tudtam betájolni.
Trond magányosan él kutyájával, közelében egy szintén magányos úr lakik. Sok dolga van, hogy helyrehozza a házat, de nem siet vele:
Úgy gondolom, az idő számomra fontos tényező. Azzá lett. Nem szeretném, hogy száguldjon vagy csigalassúsággal vánszorogjon, hanem magát az időt akarom megélni. Azt, amelyben élek, és amelyet kézzelfogható tevékenységek révén szakaszokra osztok be. Így valóságossá válik, ahelyett, hogy észrevétlenül eltűnne.
Visszaemlékezik kamaszkorára, legjobb barátjára, a tragédiákra, szomorúságra, kalandokra és szüleire. Így halad párhuzamosan a történet, ahol megismerhetjük az édesapját, a vele való kapcsolatot, ami mindennél többet jeletentett Trondnak.
Nehéz erről a könyvről írni, mert nem pörgött a sztori, nem is ez volt a lényeg. A napok haladtak komótosan, viszont az érzelmek áramlottak. Végig láttam magam előtt a házat, a tavat, a havat, a munkás napokat, így megértem miért is filmesítették meg a könyvet. Kellemes olvasmány volt, jól esett olvasni egy "komolyabb" könyvet, nem is tudtam hogy a véletlen folyamán ilyen kincs akadt a kezembe (akciósan szereztük be pár éve). Biztosan olvasok még az írótól. 
