Egy klasszikus, ami nekem valahogy mindig kimaradt - eddig.
Igazi kalandregény, ahol a főgonoszt kergetik a nagy vadászok, akik ereje kimagasló, csakúgy mint jóságuk, leleményességük és bölcsességük. A könyv első felében, ahogy üldözték a "rókaképűt", aki valahogy mindenkinek ártott, kicsit olyan macska-egér játékra hasonlított. Épp mindig kicsúszott a kezükből... A könyv második fele volt a kalandosabb, ahol elindultak a tó felé és még több kalamajkába kerültek.
Kicsit lopok egy moly-os véleményből, mert nagyon frappáns és vicces is: "Az Ezüst-tó kincsében szerintem majdnem minden indiánfilmből ismert klisé előbukkant, az uffozástól kezdve a füstjelekig, az elaléló hölgyektől a két érintkező fűszálból egész nap történetét pontosan leolvasó Winnetou-ig"
Találkozunk Old Shatterhand-del, Winnetou-val és Old Firehand-del. Előkerül a becsület és szavahihetőség fontossága, bajtáriasság. Mindig mindenki pont jókor van jó helyen, hogy kihúzza a másikat a csávából. A logika, következtések is fontosak, hisz sokszor ez menti meg az életüket.
Aranyos történet így felnőtt fejjel is.
