Ez egy olyan könyv, ami ha rajtam múlik sosem került volna a kezembe. Nem tudom pontosan miért, másokon szokott megakadni a szemem, német írók cigicsikkre emlékeztető könyvein nem. De milyen szerencse, hogy azért nyitott vagyok, így mikor párom hazaállított a könyvvel, (akkor sem ájultam el tőle, még a fülszövegétől sem), de mondom akkor legyen, vágjunk bele.
A fülszöveg a Zabhegyezőhöz (vagy szemforgatás: a Rozsban a fogóhoz) hasonlítja, ehhez érdemben nem tudok hozzátenni, mert Holden sztoriját még gimis koromban olvastam, csak arra emlékszem, hogy tetszett. És ez is, így megvan a közös pont.
Maik gazdag családban él, de mégis szerencsétlennek érzi magát: Tatjana észre sem veszi, nincsenek igazán barátai. A szülei, hát.. az anyja alkesz, az apja meg éli világát. Ekkor robban be a képbe Csikk, aki első pillantásra nem igazán nyeri el Maik tetszését, sőt, az agyára megy. De Csikk kitartó, így egyszer csak a Ladában ülnek, és Havasalföldre tartanak. Térképük nincs, az úticél is csak idővel alakult ki, így a lényeg a kaland.
Útjuk során nem unatkoztak, mindig alakult valami, érdekes emberekkel találkoztak. Ami nagyon tetszett:
Kicsi korom óta azt tanította az apám, hogy a világ rossz. A világ rossz, és az emberek is rosszak benne. Ne bízz meg senkiben, ne állj szóba idegenekkel, satöbbi. Ezt mesélték a szüleim, ezt mesélték a tanáraim, és ezt mesélték a tévében is. Ha belenézel a hírekbe: rosszak az emberek. Belenézel a Spiegel tévébe: rosszak az emberek. És talán ez igaz is, az emberek 99 százaléka tényleg rossz. Azért furcsa: mert Csikk és én az utazásunk alatt szinte csakis azzal az egy százalékkal találkoztunk, akik nem rosszak.
Végig drukkoltam ennek a két mamlasznak, hogy ne legyen bajuk, legalábbis semmi komoly. Mondanivalója is volt a könyvnek: fogadd el magad úgy, ahogy vagy; a pénz nem minden; bízz magadban és a barátság fontossága.
Ami kicsit beárnyékolta az olvasásom, az az író élete, ami a könyvön szerepel. Egy vidám fiatal mosolygós férfi van a képen, aki azonban súlyos beteg volt és öngyilkos lett. Nagyon sajnáltam mint embert és mint tehetséget is. Nekem nagyon bejött a stílusa, ez a könnyed vicces könyvecske.
