Nem tudtam mire számítsak a könyvtől, kissé tartottam tőle, hogy ilyen se eleje se vége sztori lesz, de nagyon kellemes "mese" alakult ki belőle. Talán a mese nem is a legjobb szó  erre a varázslatos történetre.

Egy kis faluban, ahol Selma is lakik, mindenki úgy hiszi, ha a nő okapit lát álmában, akkor 24 órán belül meghal valaki. Ez sajnos be is igazolódik, jelen esetben mondjuk 29 óra kell hozzá. Mindenki ezen rágódik, ki fél, ki várja a halált, akárhogyis, ez a központi téma.

A történetet Selma unokája -Luise meséli el, aki személyesen is érintett lesz a legújabb halálesetben. Amúgy sincs könnyű élete, a szülei házassága válságban, leginkább csak barátjára- Martinra, nagymamájára Selmára - és az Optikusra számíthat.

 Nehéz elmondani miről szól ez a könyv. Röviden Luise életéről. De ennél sokkal többről: emberi jóságról, szerelemről, vallásról, figyelmességről, a világról és önmagunk kereséséről. Luiset megrázza a haláleset, és megfogadja, hogy senkit sem enged közel magához ezentúl.

Aztán egy napon megismerkedik Frederikkel, a buddhista szerzetessel, aki Japánban él és nem tervez ezen változtatni. Luise beleszeret és reménykedik, hátha meggondolja magát. Innentől ez a központi esemény a faluban.

Szívmelengető volt olvasni a történetet, a halál témájával együtt sem éreztem nyomasztónak. Kellemes kikapcsolódás, lazulás, balzsam a léleknek. Nem vagyok benne biztos, hogy ezzel az írásommal sikerült kedvet csinálnom a könyvhöz, elég döcögősen megy, de ezt ne a könyvnek tudjátok be, hanem nekem!

  https://moly.hu/konyvek/mariana-leky-amit-csak-a-szivevel-lat-az-ember