Jó kezdete volt az évnek ez a könyv! Már régóta szemeztem vele, nézett a vitrines szekrényből a szép borítója. Szívemnek olvasatlanul is kedves volt a könyv, hisz az első oldalon ott az írónő dedikálása, mindig eszembe jut kedves mosolya.
Épp egy félbehagyott könyv után kezdtem neki, így nagyon vágytam valami jóra, és meg is kaptam! Először nem tudtam mire számítsak, mert nem olvastam el a fülszöveget, na mondom madarak, biztos nagyon izgi lesz (íronikusan értve). Aztán a fülszövegből kiderült, hogy Laura, aki a világtól elzártam él, rendelkezik egy különleges képességgel: úgy tud minden hangot utánozni, mint az ausztrál lantmadár.
Innentől aztán lesz minden a regényben, amire az ember nem is számít, utazások, tehetségkutató show és persze szerelmek, barátságok.
Aminek külön örülök olvasáskor mindig, az az, hogy tanulhatok is szórakozás közben. Nagyon jó volt megismerkedni a lantmadárral, utánanéztem a neten, és találtam David Attenborough videót a madárról.
Szerettem, hogy izgalmas volt a könyv, nem mondom hogy bizonyos részeket nem lehetett sejteni, de ettől még jól volt megírva: viccesen, meghatóan, izgalmasan.
Ami kicsit sok volt nekem, az a Laura- Solomon közötti kapcsolat. Kicsit az Alkonyat jutott eszembe, ahogy a nem tudom hogy hívják csávó meg a Bella meglátják egymást, és máris lángol a szerelem. Persze ez szép és jó, de egy kapcsolathoz, hogy működjön, kevés. Lakva derülnek ki a mindennapokban a gondok, amiken még két kevésbé különböző embernek is sokat kell dolgoznia, hogy működjön.
Persze mindenkinek mást jelent a szerelem, kapcsolat, így is van ez rendjén.
A könyv hangulata végig kiegyensúlyozott, békés, jó volt olvasni. Közben drukkolhattunk, hogy mi lesz a tehetségkutatóval, mi lesz a szerelmesekkel. Nagyon szépen és tematikusan volt felépítve a könyv, a lantmadár életciklusai köré.
