Az író első könyvét is olvastam, aminek a címe szintén elég kacifántos: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt. Aranyos, vicces könyv volt, de azért nem annyira "ütött".(Csak úgy, mint ez, na de várjuk ki a végét.)
Providence Marokkóba szeretne utazni, mivel örökbe fogadott ott egy beteg kislányt, Zaherát, akit szeretne hazavinni Párizsba. Igen, Zahera tüdejében növekszik a felhő, ezeket már a fülszövegből is megtudhattuk.
A könyv 3 részre volt osztható: az első 10%-a vicces volt, aranyos. Utána jött 80%, ami először egy érdekes kalandnak indult, a végére azonban olyan abszolút agyament sztori lett, hogy oldalanként megbántam, hogy olvasom a könyvet. Az utolsó 10%-ban kicsit helyrekerültek a dolgok, érhetővé vált az előző 80% katyvasz, de sajnos ez az arány így nem jó. Próbálom kifejteni, mi is volt a gond, anélkül, hogy spoilereznék.
Azzal indult a történet, hogy Providence elszeretne repülni Marokkóba, és megismerhetjük Zahera történetét is, aki egy nagyon lelkes, életteli kislány, érdekli minden. Providence-el egy nyaralás alatt találkoztak, mikoris a párizsi lánynak vakbélgyulladása lett. Egyből a szívébe lopta magát a kislány, neki sajnos magának nem lehetett gyermeke. Eddig rendben is volt a történet.
Aztán itt kezdődtek a fura dolgok, hogy akart eljutni Marokkóba, mi mindent megtett érte. Egy darabig reméltem, hogy csak elgurult a gyógyszere, de egyre inkább átment a sztori olyanba, hogy már csak a mese kategóriát tudtam ráhúzni. Ilyen nincs, ez már hihetetetlen, mindig vártam, hogy térjünk vissza a valóság mezejére, de csak nem történt meg, és ez egyre jobban elvette a kedvem.
Egyedül azért tartottam ki, mert egy rövid könyvről van szó, így is egy nap alatt meglett. A befejezés megmagyarázta a "mese" részét, de nekem így sok volt. Biztos van, akinek ez így tetszik, én is értettem mire ment ki az egész, de nem az én világom.
