Lawrence Sanderstől már olvastam korábban, a McNally sorozatból, így tudtam, hogy egy jó stílusú és egyben izgalmas könyvet várhatok tőle. Ez a könyv a második része a 'Parancsolat' sorozatnak, és bár az elsőt nem olvastam (A hatodik parancsolat), ez nem vont le a könyv értékéből, érthető volt anélkül is, megállta a helyét.

Ezt a könyvet a 80-as években adták ki, így nem egy tipikus mai krimi, ami nekem a könyv előnyévé vált. Joshua Bigg, aki nem túl magas de annál leleményesebb és lelkesebb, egy ügyvédi irodánál dolgozik, ahol szép lassan megmássza a ranglétrát, és előléptetik nyomozóvá.

Eleinte csip-csup ügyei vannak, majd megbízzák 2 üggyel is: Stonehouse professzor eltűnésével, és Sol Kipper öngyilkosságával. A szimata megsúgja neki, hogy egyik ügy sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Egyre jobban belefolyik az ügyekbe, bár eleinte nem sok remény van a megoldásokra, azért nem adja fel. Visszajár a családokhoz, újraolvas minden jelentést, figyel, és tudja merre menjen tovább.

Josht mindenki kedveli, szereti, jó viszonyt ápol mindenkivel. Összebarátkozik egy rendőrrel is, aki segíti a nyomozását, de közben Josh a hölgyek társaságát sem veti meg.

Ami igazán jó volt a könyvben, hogy itt a nyomozás nem úgy zajlott, mint a Helyszínelőkben, hogy gépek - technika segítségével, hanem az emberek megfigyelésével, a viselkedésükből levont következtetésekkel és logikával. A könyv bár nem volt rövid, a felétől eléggé beindult és csak faltam a lapokat. Már szinte bántam, hogy én nem iszok alkoholt és eltűnödtem, hogy kellene :)

 Nagyon nehezen szakadtam ki a könyvből, ezt úgy értem, mikor kiolvastam, a hangulata velem maradt sokáig és idő volt, mire új könyvbe tudtam kezdeni. Azt hiszem ezzel mindent el is mondtam a könyvről!

https://moly.hu/konyvek/lawrence-sanders-a-tizedik-parancsolat