A könyv borítója és címe azonnal szemet szúrt a könyvtárban. A történet is ígéretes: Addie, a 70es éveiben járó özvegyasszony magányos, minek enyhítésére kitalálja, hogy áthívja a szomszéd Louist. A terv annyi, hogy nincs szex, csak azért járnak össze, hogy az esték nyugodtabbak legyenek, és rövidebbek.
Nem tudtam mire számíthatok, de pár oldal után éreztem, hogy ez nekem való könyv. Igazi szívmelengető történet, ami reményt is ad: attól, hogy valaki nem fiatal, még lehetnek érzései, lehet boldog. A 2 szomszéd igyekszik összeszokni, de Louis kicsit fél, hogy fog ez elsülni. A környék azonban erősen a szájára veszi a párt.
Eddie gyermeke Gene válófélben van, folyamatosak a csatározások, ezért úgy döntenek, hogy amíg elül a vihar, a gyermeke Jamie legyen inkább a nagyinál. Ez a terv abszolút beválik, szinte egy békés családdá formálódik Louis, Eddie és Jamie, a kisfiú megnyugszik, érdeklődő lesz, elfogadja Louist is.
Persze az élet sosem ilyen egyszerű és habcsók, így megjelenik Gene, Eddie fia, aki teljesen kikel magából, hogy mit művel az anyja, hogy viselkedik. Hiába az ész érvek, hogy Jamiet ez nem zavarja, (sőt!) és hiába, hogy pont a saját szülei törték meg a kis Jamiet...
A könyvből film is készült: Robert Redford, Jane Fonda
Ez a rész számomra kissé felfoghatatlan volt, addig értettem, hogy persze lehetnek, akik furán néznek esetleg két özvegyre, akik összeszűrik a levet, de hogy egy egész település egy emberként forduljon ellenük, és a saját családjuk is?
A vége nem varázsolt el, mérges voltam, bosszús, csalódott. Kicsit homályos lett, persze lehet sejteni a pár jövőjét, azért elég savanyú szájízzel tettem le a könyvet.
A könyv rövid, szellősen megírt, olvasmányos, így akár egy nyugodt délután kellemes időtöltés lehet.
