Ezt a könyvet könyvtárból vettem ki, de már a könyvesboltban is szemeztem vele korábban.
Érdekesnek ígérkezett a története, hogy a 30-as években keletkezett festmény (Rufina és az oroszlán) hogy fonódik össze 1967-ben a főhősnőnk életével, amely kép egyik nap megjelenik a munkahelyén. Odelle, aki bőrszíne miatt megkülönböztetésnek van kitéve, állást kap egy londoni galériában. Mikor itt előkerül az említett festmény, melyet a 30-as években festettek, Marjorie, a főnöke teljesen kifordul magából. Marjorie amúgy egy magányos, karrierista nő benyomását kelti bennünk, aki valamilyen oknál fogva pártfogója lesz Odelle-nek.
A könyv szerkezete párhuzamos, egyszer a 60-as években, egyszer a 30-asban vagyunk.
Mindkét szál izgalmas, az elsőben van Odelle, aki érzelmi húrokat penget meg barátnőjével, főnökével, családja hiányával és egy bontakozó kapcsolattal. Ő is művészi vénával van megáldva, kiváló verseket ír. Ebben főnöke van segítségére, aki egyengeti karrierjét, időnként vendégül látja, hogy ne legyen magányos.
A másodikban ott van a gazdag család: Olive a szüleivel, akikhez beáll szolgálónak Isaac és Teresa. Oliva apja műkereskedő, anyja pedig depressziós. Itt az egyik legérdekesebb karakter Teresa, aki minden titkok tudója, és maga is egy rejtély előttünk. Erős, ugyanakkor törékeny. Ebben a szálban pedig a festészet kerül előtérbe. Olive és Isaac között valami elindul, ami csak megzavarja az egyensúlyt. Olive apja is titokzatosan viselkedik, anyja magának való. Teresa folyamatosan próbál barátságot kötni Olive-val, így ez a vonal is tele van izgalmakkal.
A könyv roppant olvasmányos, azt kell mondjam. Pár nap alatt kiolvastam, közel 500 oldal, napi 100 oldalt mindig olvastam, az utolsó nap pedig 200at. Pörög, izgalmas, nem kiszámítható és mégis érdekes- nem elcsépelt módon.
Ami miatt egy kicsikét levontam a pontból, azt azért, mert hiányzott belőle a zene. Ezt úgy értem, mikor van egy film, amiben nincs zenei aláfestés, az nekem olyan nyomasztó, üres. Egy jelenethez illő dalválasztás tud emelni a hangulaton. A könyvben a karakterek jók voltak, a sztori is izgalmas, érdekfeszítő, de valami kis apróság, egy csipetnyi só, egy "kis zene" azonban hiányzott belőle.
